1950.02.02 blogja

 

Beléptél az életemben,

lángra lobbant a szívem.

Tanítsd meg nekem,

hogyan szerethetlek Téged.

 

Engedj a szívedhez közel,

Mond el  odabent mi fáj.

Nyisd ki nekem elrejtett zugát

elűzném szívednek minden bánatát.

 

Érzem, hogy szeretsz,

hogy hiányzom neked

mosolygó szemed ahogy rám nevet.

Te is érzed ezt Kedvesem?

 

Néha távol vagy,

kizársz a szívedből.

Úgy érzem még most is

a múlt szelleme kísért.

 

Enged, hogy szeresselek,

elűzzem a bánatod.

Bízz bennem

Én mindig veled maradok.

 

 

 

 

 

Magányos szívem elkezdett remélni.

Oly nagyon akartam benned bízni.

Kívántam, hogy szeress, vigyázz rám.

Azt hittem nálad boldogság vár.

 

Életem során oly sokan bántottak.

Megaláztak, s mikor földön voltam,

Megtapostak, és még belém is rúgtak.

Kacagtak rajtam, végül otthagytak.

 

Eddig engem nem szeretett senki,

Nem akart velem boldog lenni.

Szívemben oly sok szeretet van

Nem kérte senki, mégis oda adtam.

 

Te voltál az kit választottam,

Élnék veled évekig boldogan,

Ne gúnyolj ki engem, fogadd el szívemet,

Talán mindkettőnk még boldog lehet.

 

 

 

 

Álmatlan éjszakán

várom, hogy rám találj.

Álmatlan éjszakán

úgy fáj a magány.

 

Hol vagy merre jársz?

Kit ölel karod át?

Ki suttog a füledbe?

Lángot ki gyújt a szívedbe?

 

Jó volna tudni azt

te is gondolsz reám.

Hiányzom neked,

értem éget a vágy.

 

Szeretném érezni

fontos vagyok neked.

Te is gondolsz rám

álmatlan éjszakán.

 

Fogd meg hát a kezem

vezess tovább.

Az utam hadd legyen

boldog ezután.

Egyedül az élet kétszeresen nehéz

nem tudod fogni senkinek a kezét.

Nincsen  aki vigasztalna,

átölelne, simogatna.

 

Esténként az üres ágyban

elmerengsz a múlt felett.

Nem érted hogy miért kell

egyedül élni az életed.

 

Nem érted, hogy a bajban

miért nincs veled senki sem

S ha örömöd van azt sem

oszthatod meg senkivel.

 

Oly sok szeretet van a szívemben

megosztanám ha lenne kivel.

Ha egy picit még szeretne valaki

sok szeretetet tudnák neki adni.

 

 

 

 

 

 

 

Ablakomon kopogtat a boldogság

régóta vártam, most rám talált,

Ki merjem-e nyitni e kicsiny ablakot,

Be merjem e engedni a boldogságot?

 

Szerethet-e még engem is valaki?

Tudna-e velem egy úton haladni?

Félteni, óvni, vigyázni rám,

Az lenne ám a boldogság.

 

Félek, de mégis kitárom ablakom

Talán nekem is lesz még pár boldog napom.

Talán mehetünk együtt

egy közös úton.

 

Ez az út nem tudom meddig fog tartani

de amíg tart boldog akarok lenni.

Kéz a kézben haladni tovább,

Köszönöm, hogy rám találtál.