1950.02.02 blogja

Amikor egyedül maradsz csend borul a tájra.

százszorosan vágysz egy vigasztaló szóra

ülsz a szobában, hullnak a könnyeid

hiába sírsz, az már nem segít.

Ésszel még mindig nem tudod felfogni

hogy ezután egyedül fogsz élni.

Egyedül hajtod este álomra a fejed

nincs már aki fogná a kezed.

Fogadd el a sorsod, törődj bele,

hulló könnyeidet töröld le.

Nézz a jövőbe, csak előre bátran

a nap az égen még neked is ragyoghat.

Egyedül maradtam, messzire mentél

Égi utadon fényes csillag lettél.

Tudom, hogy  megváltás volt számodra a halál

De elhinni nem tudom, hogy nem vagy már.

Nem tudtam elbúcsúzni tőled

S ez a fájdalom belül nagyon éget

Nem tudtad elmondani, hol fáj, mi fáj

Csak csendben szenvedtél, mindig aludtál.

Gyerekek hangjára elsírtad magad,

Akkor úgy gondoltam tudatodnál vagy

Ha néha kinyitottad a szemed

Tekinteted messzire révedt.

Pár nap volt csak - s már nem vagy

De szívünkben örökre itt maradsz

Sírodon már hervadt a virág

hiányod egyre jobban fáj.

Álmatlanul hánykolódom éjjel

messze mentél, s már nem érlek el.

Nem voltam melletted, nem fogtam a kezed

nem tudtam elbúcsúzni tőled,

Nem szóltál nekem, nem néztél rám

csak csendben elmentél, engem itt hagytál.

Mikor az est leszáll, csend borul a házra

rám tör a magány, könny hull a párnádra.

Siratok mindent, mit elvesztettem veled,

siratom az elmúlt éveket.

Negyvennyolc évig voltál hű társam és jó apa,

El sem hiszem, hogy már nem jössz többé haza.

Nincs már kihez szóljak, kit féltőn ápoljak

Most már csak siratlak, nem feledlek soha.

Minden könnyem elsírtam már

hiányod annyira fáj.

Üres lett nélküled minden

a házunk sem ugyan az már.

Idegenként bolyongok benne

nézem az üres ágyadat.

Nem tudok tovább lépni

Itt hagyni a múltunkat.

Minden egyes ruha darab

 érintése, amely a tiedé volt

Tőrként hasít a szívembe

oly nagy a fájdalom.

Ki-kijárok a temetőbe

sírodon még sok virág

Olyan friss az  elmúlásod

nincs szívemben megnyugvás.

A fényképedet nézegetem.

Beszélgetek hozzá.

Ha valaki hallaná, mondaná

Bolond ez a nő talán.

Még nem tudom hogyan tovább,

mikor enyhül a fájdalom.

Csak azt tudom, hogy nélküled

már én sem az vagyok.

Minden könnyem elsírtam már,

nem enyhül a fájdalom.

Velem leszel amíg élek,

Te vagy a védő angyalom.

Ma Aranka névnap van, s én rád gondolok.
nővéremre, ki már itt hagyott.
nem köszönthetem fel ezen a szép napon
nem mondhatom neki,- boldog névnapot -

Néha még hallom csodálatos hangját
ahogy az éneke messze tova száll
felhőkön túl, fenn a kék égben
angyaloknak szól e dal, és nem nékem.

Drága nővérem, szeretett Arankám
szívemben itt élsz, mindig gondolok rád
neved napján egy csokor virágot
képzeletemben most neked adok.