1950.02.02 blogja

 

Ezt a gyertyát ma érted gyújtottam

emléked megőrizve, mindig siratlak.

Egy éve elmentél, egyedül maradtam,

de minden éjszaka terólad álmodtam.

 

Nem múlik a bánat, nem csitul a fájdalom

hiányod még mindig a szívembe markol.
Temetőben egy sír, magába zárt téged
én a szívemben őrzöm az emléked.

 

 

Egy éve, hogy nem vagy velem,

Nem foghatom a kezed.

Néha még hallom a hangod

Ha éjszakánként hozzám szólsz.

 

Kimegyek  a temetőbe,

Virág van a kezemben.

Szívemben nagy fájdalom

Könnyem a sírodra hull.

 

Egy év után is nagy a bánat

És még mindig vissza várlak

Pedig tudom, hogy csak álom

Mikor arcod újra látom.

 

Halványulnak az emlékek,

Megkopnak a régi fények.

Köszönöm, hogy voltál nekem

Boldoggá tetted az életem.

 

 

 

 

 

Ma levelet hozott nekem a postás

Már a címzése is mókás

"Ismeretlen földim" ez van legfelül

Alatta a nevem és a címem valahogy így

" Úrhida községbe, Újszőlők utca 16. szám alá."

Egy ismeretlen, kit sohasem láttam

Kinek nevéről sem hallottam

Irt nekem egy kedves levelet

Bemutatkozott, hogy megismerjem

Öt oldalon át megírta  a családfáját.

A felsorolt neveket mind hallottam rég

mikor még Magyarkeszin éltem kisgyerekként.

Ismertem Simont, Orbánt és Törököt,

Fioláról nem hallottam, de Kissel barátkoztam.

Egyébként e nevek nekem ismeretlenek.

Itt lakik nem messze, közeli városban

Nem tudom hogyan akadt a nyomomra

Verseim méltatta, olvasta valahol,

Belőlük merített bátorságot, hogy írjon.

Végül is nem tudom mit akart elérni

Levelében nem volt bátorsága megírni

Nem írta, hogy találkozna velem

Nem firtatta az életem.

Csak jött a levél, váratlanul

Én itt állok tanácstalanul,

Vajon miért keresett meg engem

Csak azért, hogy versbe szedjem?

Neve tovább fennmaradjon,

Emlékezzen rá az utókor.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én anyám

oly sokat dolgozott

kendőbe kötve a hátán hordozott,

miközben a tűző napon kukoricát kapált.

fiatal asszonyként

az én anyám.

 

Az én anyám

pihenésképpen pulóvert kötött

munkájáért néha pénzt is kapott

legtöbbször zsírt, és szalonnát kért érte

hogy tudjon enni adni

az én anyám.

 

Az én apám

traktoron dolgozott.

télen fázott, nyáron izzadott

kora reggeltől késő estig szántott

nyáron gabonát aratott

így dolgozott az

én apám.

 

Az én apám

fáradtan ha megjött

ölébe vett s egy dalt dúdolgatott

én átöleltem csendben elaludtam

így vigyázott rám

az én apám.

 

Az én apám

már olyan régen elment.

a szívemben mindig itt van bent.

A temetőben, hideg sírhant alatt

alussza álmát

az én apám.

 

 

Így szilveszter éjjelén

elmerengek én

mit tartogat számomra

a következő év?

 

A mostani esztendő

nagy bánatot adott

elvette tőlem

ki mindig társam volt.

 

Negyvennyolc évig

jóban és rosszban

együtt voltunk

kart, karba fogva.

 

Őt már elvesztettem,

bánatom nem enyhül

nekem tovább kell lépnem

kerül amibe kerül.

 

Szilveszter éjjelén

vigadnak az emberek

várják az új évet

jobb sorsot remélnek.

 

Fogadalmak, sóhajok

szállnak fel az égre

sok ember reméli

eljön a világbéke.