1950.02.02 blogja

Személyes
1950.02.02•  2019. október 30. 05:24

Életünk

Észrevetted kedvesem

elfogytak köröttünk

a meghitt percek.

már nem is beszélgetünk

csak élünk egymás mellett

mint két idegen.

Más a te életed, más az enyém,

s e két életút néha összeér.

itt vagy velem, de mégis

oly távol.

a kezdeti tűz már csak pislákol.

Magányos vagyok,

éppen úgy mint régen

ott vagy mellettem,

de észre se veszel.

Mi lesz így velünk

mit gondolsz kedvesem.

ha már nincs mit mondanunk

milyen lesz életünk.

Miért vagyunk együtt?

Mi tart össze minket?

két idegen ember

aki már nem is beszélget.

Esténként elalszom,

nem tudom kivárni

hogy a telefonod után

kis időt rám is tudjál szánni.

TV-t nézek addig,

hogy ébren maradjak,

de az álom rám talál,

nem bírom fenn tovább.

Így telnek napjaink

együtt, de mégis  külön

magányosan, csendben

míg az idő szalad.

1950.02.02•  2019. május 26. 04:53

Haragosdi

 

Mint kitörő vulkán,

 haragod úgy zúdult rám

vagdalkoztál, vádoltál,

meg sem hallgattál.

 

Bizonygattad igazad,

pedig ha belegondolsz

te voltál, ki nem hívtál

félre érthetően írtál.

 

Haraggal elmentél,

pedig most lett volna

nagy szükségem rád

de te nem vigasztaltál.

 

Azóta vártam, hogy

csitult a haragod.

Hogy rájöttél, így

nem folytathatod.

 

Letelik három nap

ennyit kapsz, hogy

tisztázd magadba

mit akarsz.

 

Bárhogy döntesz

elfogadom.

Belefáradtam, hogy

rajtam taposol.

 

Rám zúdítod haragod,

Elrohansz, s én hagyom

Majd rájössz mit vesztettél

ha egyszer hiányzom nagyon.

 

 

 

 

1950.02.02•  2019. január 9. 07:32

Magányos szívem

Magányos szívem elkezdett remélni.

Oly nagyon akartam benned bízni.

Kívántam, hogy szeress, vigyázz rám.

Azt hittem nálad boldogság vár.

 

Életem során oly sokan bántottak.

Megaláztak, s mikor földön voltam,

Megtapostak, és még belém is rúgtak.

Kacagtak rajtam, végül otthagytak.

 

Eddig engem nem szeretett senki,

Nem akart velem boldog lenni.

Szívemben oly sok szeretet van

Nem kérte senki, mégis oda adtam.

 

Te voltál az kit választottam,

Élnék veled évekig boldogan,

Ne gúnyolj ki engem, fogadd el szívemet,

Talán mindkettőnk még boldog lehet.

 

 

 

 

1950.02.02•  2018. november 1. 09:25

Remény

Gondoltál rám mióta nem láttalak,

vagy elengedtél engem mert megszidtalak?

Lemondtál rólam, könnyedén

cseppet sem hiányzom neked én?

 

Féltékeny voltál és goromba,

mert nem omlottam rögtön a karodba.

Régimódi nő vagyok,

nekem még időt kell adnod.

 

Még frissek a sebeim, sebezhető vagyok,

védtelen gyenge nő, ki magára maradt.

Vágyom egy jó szóra, egy vigasztalóra.

egy ölelő karra, egy oltalmazóra.

 

El voltam merülve mélyen a gyászba,

kerestem a kiutat, valakire várva.

Ki megfogta volna a kezem

ki e mély gyászomból kivezet.

 

Nem voltál ebben társam nekem

nem segítettél a gyászom felednem.

Követelő voltál és goromba.

Így maradtam én újra magamra.

 

 

 

 

 

 

1950.02.02•  2018. július 24. 12:37

De szép is lenne

 

De szép is lenne

 

De szép is együtt megöregedni,

meleg kályha mellett a múltat felidézni.

Érezni a másiknak minden mozdulatát,

tudni, hogy mit szeret, tudni mit kíván.

 

Látni a szemében, hogy még mindig szeret

hogy ö még mindig szépnek lát téged.

Ma is te vagy neki a legnagyobb boldogság

Pedig elmúlt már negyvennyolc nyár.

 

Negyvennyolc nyár, tél és tavasz

suttogó őszi szél, mely vihart kavar.

Felkapja, sodorja az őszi levelet

oly messzire honnan vissza nem jöhet.

 

Téged a szél tavasszal sodort el

messzi tájra, hol senki sem érhet el.

Ahol már neked nem fáj semmi se,

ahol beteg szíved megpihent örökre.

 

De szép is lett volna megöregedni veled,

meleg kályha mellett megfogni a kezed.

Együtt elmenni a csillagok közé,

hol együtt maradnánk örökké.