1950.02.02 blogja

Édesanyámnak
(Komáromi Zoltán)

Anyám, anyám édesanyám
Tudom sokat gondolsz reám
Ne szomorítsd a szívedet
Kicsi fiad már megpihent.
Sírom mélyén koporsómban
Csend honol és nyugalom van
Idelent már nem fáj semmi,
vágytam ide megpihenni
Ne sirass hát édesanyám
Szeretettel gondolj reám
Bocsásd meg amit tettem
A te fiad mindig szeret.

        Elment egy fiú 

Elment egy fiú, csendben távozott.

Itt hagyott mindent mi addig fontos volt.

Szülőt és testvért, barátnőt, rokont.

Fájdalmat, bánatot, mindent itt hagyott.

Elsétált Siófokon, szerdán a vasútra

Fiatal életét a vonat elé dobta.

Mit gondolt mért tette

Csak a jó Isten tudja.

Elhagyta a várost, ahol született,

Elhagyta szüleit, kit szívből szeretett.

Mi indokolta tettét, örök rejtély marad.

E fiatal fiúért a szív is megszakad.

,A távolból majd gondolok rád,

Szerető fiad, ki nincs többé már.

Ne hullasd könnyedet értem anyám

A szíved mélyén mindig megtalálsz.,

Talán e szavak jutottak eszébe,

Miközben ballagott végzete elébe.

Egy pillanat volt csupán, de nem volt ott senki

Megfogni a kezét, ne hagyja elmenni.

Elment hát a fiú örökre,  emléke itt él mindig a szívünkben.

Szeretettel fogunk gondolni rád.

Nyugodj békében drága Zolikánk.

Tudja meg a világ apraja, meg nagyja

Férjhez megy Székelyék legkisebb leánya,

Szombat délután ötkor - ha Isten is úgy akarja -

A sukorói templomban az igent kimondja.

Hajdu Feri Nyéken már alig várja,

hogy ővé legyen e szép kis leányka.

Templomtól nem messze "Gémeskút Étterem"

várja a násznépet, hogy oda betérjen.

Lesz ott étel, ital, sütemény sokféle.

Sör, bor, pálinka a vendég kedvére.

Unyi Józsi húzza a talp alá valót,

a menyasszony eljárja a menyecske táncot.

Kívánjunk hát nékik sok sok boldogságot.

Kicsi kocsit, bölcsőt, benne apróságot. 

Két év múlva újra szóljon a muzsika 

Keresztelő legyen akkor a faluba. 

Elcsendesedett a család, az est leszállt,

Fenn az égen a csillagok beragyognak az ablakon.

Az éjszaka csodás, pihenést, és megnyugvást kínál,

Én mégis álmatlanul hallgatom az éj neszét,

férjem  lázas, szaggatott lélegzését,

fájdalomtól görcsbe rándult kezét,

úgy szeretném megfogni, fájdalmát  elűzni 

megosztani vele mindent, ahogy régen is

jóban, rosszban együtt...

Tünödöm a reggel most mivel köszönt,

Elviszi-e az éjszaka fájdalmait, hoz-e megnyugvást

Beteg szívem nyugalmat mikor talál.