1950.02.02 blogja
GyászNem akarlak
Nem akarlak elfeledni téged
nem tudok nem gondolni rád
imáimban mindig itt vagy vélem
fáj, hogy hamar elhagytál.
Minden nap ki-ki járok hozzád
elmondom, hogy éppen mi fáj
miért kell egyedül lennem
nem nyugszom meg soha talán.
Miért nem tudtam elbúcsúzni tőled
nem voltam melletted s ez fáj
nem bocsátom meg magamnak sosem
hogy nem vigyáztam jobban reád.
Azt mondják az idő majd megoldja
enyhíti a fájdalmat talán
de én mindig visszavárlak
sok-sok álmatlan éjszakán.
Egyszer majd újra találkozunk
holnap, vagy sok év után
addig is várj reám a sírodban
jövök hozzád, s veled maradok.
Bucsuzás
Egyedül maradtam, messzire mentél
Égi utadon fényes csillag lettél.
Tudom, hogy megváltás volt számodra a halál
De elhinni nem tudom, hogy nem vagy már.
Nem tudtam elbúcsúzni tőled
S ez a fájdalom belül nagyon éget
Nem tudtad elmondani, hol fáj, mi fáj
Csak csendben szenvedtél, mindig aludtál.
Gyerekek hangjára elsírtad magad,
Akkor úgy gondoltam tudatodnál vagy
Ha néha kinyitottad a szemed
Tekinteted messzire révedt.
Pár nap volt csak - s már nem vagy
De szívünkben örökre itt maradsz
Hiányzol
Sírodon már hervadt a virág
hiányod egyre jobban fáj.
Álmatlanul hánykolódom éjjel
messze mentél, s már nem érlek el.
Nem voltam melletted, nem fogtam a kezed
nem tudtam elbúcsúzni tőled,
Nem szóltál nekem, nem néztél rám
csak csendben elmentél, engem itt hagytál.
Mikor az est leszáll, csend borul a házra
rám tör a magány, könny hull a párnádra.
Siratok mindent, mit elvesztettem veled,
siratom az elmúlt éveket.
Negyvennyolc évig voltál hű társam és jó apa,
El sem hiszem, hogy már nem jössz többé haza.
Nincs már kihez szóljak, kit féltőn ápoljak
Most már csak siratlak, nem feledlek soha.
Magány
Minden könnyem elsírtam már
hiányod annyira fáj.
Üres lett nélküled minden
a házunk sem ugyan az már.
Idegenként bolyongok benne
nézem az üres ágyadat.
Nem tudok tovább lépni
Itt hagyni a múltunkat.
Minden egyes ruha darab
érintése, amely a tiedé volt
Tőrként hasít a szívembe
oly nagy a fájdalom.
Ki-kijárok a temetőbe
sírodon még sok virág
Olyan friss az elmúlásod
nincs szívemben megnyugvás.
A fényképedet nézegetem.
Beszélgetek hozzá.
Ha valaki hallaná, mondaná
Bolond ez a nő talán.
Még nem tudom hogyan tovább,
mikor enyhül a fájdalom.
Csak azt tudom, hogy nélküled
már én sem az vagyok.
Minden könnyem elsírtam már,
nem enyhül a fájdalom.
Velem leszel amíg élek,
Te vagy a védő angyalom.
Aranka
Ma Aranka névnap van, s én rád gondolok.
nővéremre, ki már itt hagyott.
nem köszönthetem fel ezen a szép napon
nem mondhatom neki,- boldog névnapot -
Néha még hallom csodálatos hangját
ahogy az éneke messze tova száll
felhőkön túl, fenn a kék égben
angyaloknak szól e dal, és nem nékem.
Drága nővérem, szeretett Arankám
szívemben itt élsz, mindig gondolok rád
neved napján egy csokor virágot
képzeletemben most neked adok.