1950.02.02 blogja

Egyedül az élet kétszeresen nehéz

nem tudod fogni senkinek a kezét.

Nincsen  aki vigasztalna,

átölelne, simogatna.

 

Esténként az üres ágyban

elmerengsz a múlt felett.

Nem érted hogy miért kell

egyedül élni az életed.

 

Nem érted, hogy a bajban

miért nincs veled senki sem

S ha örömöd van azt sem

oszthatod meg senkivel.

 

Oly sok szeretet van a szívemben

megosztanám ha lenne kivel.

Ha egy picit még szeretne valaki

sok szeretetet tudnák neki adni.

 

 

 

 

 

 

 

 

De szép is lenne

 

De szép is együtt megöregedni,

meleg kályha mellett a múltat felidézni.

Érezni a másiknak minden mozdulatát,

tudni, hogy mit szeret, tudni mit kíván.

 

Látni a szemében, hogy még mindig szeret

hogy ö még mindig szépnek lát téged.

Ma is te vagy neki a legnagyobb boldogság

Pedig elmúlt már negyvennyolc nyár.

 

Negyvennyolc nyár, tél és tavasz

suttogó őszi szél, mely vihart kavar.

Felkapja, sodorja az őszi levelet

oly messzire honnan vissza nem jöhet.

 

Téged a szél tavasszal sodort el

messzi tájra, hol senki sem érhet el.

Ahol már neked nem fáj semmi se,

ahol beteg szíved megpihent örökre.

 

De szép is lett volna megöregedni veled,

meleg kályha mellett megfogni a kezed.

Együtt elmenni a csillagok közé,

hol együtt maradnánk örökké.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sándor, József, Benedek

mégis hoztak meleget.

Kicsit lustán, kicsit sután,

befoltozták a zsák lyukát.

 

Kertek alján fagyos szentek,

dideregnek és remegnek.

Tanakodnak, hogy májusban

hozzanak-e hideget.

 

Elindulnak szép sorjában,

Pongrác, Szervác, Bonifáccal,

Orbánt hagyva utoljára

árasztják a hideget.

 

Sándor, József, Benedek,

felkapják a fejüket

Májusban fagy nem lehet

Újra hoznak meleget.

 

 

Ezt a verset Török Józseftől kaptam válaszul a József napra írt versemre. Nagyon örültem neki és most megosztom veletek is.

Ma éjszaka felébredtem

hallottam a hangod,

hívtál, hogy segítsek

megfordulni az ágyon.

 

Én már ugrottam is,

hogy segítsek neked

üres volt az ágyad,

nem voltál mellettem.

 

Hevesen vert a szívem,

verítékben úsztam

percek teltek el

mire megnyugodtam.

 

Mióta elmentél

az álmom visszatér

minden éjjel hívogatsz

gyere segítsél.

 

Az óra három órát mutat

egy éve már minden éjjel

hallom a hangodat

a szívem ettől

majd megszakad.

 

Hirtelen nem tudom, hol is vagyok

 a szívem erősebben dobog,

hiányod úgy fáj, hogy

magamat mély álomba sírom.

 

 

 

Így szilveszter éjjelén

elmerengek én

mit tartogat számomra

a következő év?

 

A mostani esztendő

nagy bánatot adott

elvette tőlem

ki mindig társam volt.

 

Negyvennyolc évig

jóban és rosszban

együtt voltunk

kart, karba fogva.

 

Őt már elvesztettem,

bánatom nem enyhül

nekem tovább kell lépnem

kerül amibe kerül.

 

Szilveszter éjjelén

vigadnak az emberek

várják az új évet

jobb sorsot remélnek.

 

Fogadalmak, sóhajok

szállnak fel az égre

sok ember reméli

eljön a világbéke.