1950.02.02 blogja

Egyéb

1950.02.02• 2014. július 12. 15:18

Fáradt kis galamb

Udvaromba leesett egy postagalamb

Meleg volt aznap, nagyon szomjazott,

Pihegett a lelkem, alig volt benn élet,

Mohon evett és szürcsölte a vizet.

Messziről jöhetett, megfáradt szegény,

Nem tudott repülni, így esett le elém

Kalitkába tettem, enni, inni adtam

Gazdáját keresve hirdetést feladtam.

A hirdetésre választ nem kaptam,

Így a kis madárkát útnak indítottam

Azért postagalamb, hogy haza találjon

Szerencse kísérjen kis galamb utadon.

Remélem egyszer még hallok felőled,

A gazdád megírja, hogy megtalált téged

Hogy kis kitérő után éppen haza értél,

Segítségemmel tovább repülhettél.

Szólj hozzá!

Egyéb

1950.02.02• 2014. június 27. 08:29

Édesanyám rózsafája

Édesanyám rózsafája virul teljes pompájában

Csak egy elnyílott virág volt, mit édesanyám földbe dugott

Üveggel letakarta, öntözgette, babusgatta.

Mikor egyszer jó sokára kihajtott a rózsafája.

Azóta ha reggel felkel, első útja hozzá vezet

Megöntözi, körbe nézi, hervadt rózsáit leveszi

Ráncos kezét a tüskéje, jaj de sokszor megsértette,

S ö mégis mindig újra száradt ágát levagdossa

Sárga rózsa nagy pompával virul ablaka alatt.

Mindenki megcsodálja, illatát szél messze hordja

Édesanyám büszke rája, ez az ö rózsafája.

1 hozzászólás

1950.02.02• 2014. április 13. 16:34

Esőcsepp mossa arcomat,
Összevegyül könnyeimmel,
Lecsorog és eltűnik,
De a bánat megmarad.

Ha valakit úgy szeretsz
Évtizedeken át,
Sírás nélkül nem tudod
Nézni a fájdalmát.

Ha igazán együtt éltetek
Jóban és rosszban
Csak, és csak is akkor
Érzed át az ő nagy fájdalmát.

Kopog az eső az ablakon
Szomorú kint az idő
Mintha az eső is azért esne
hogy osztozzon a bánaton.