Életünk

1950.02.02•  2019. október 30. 05:24

Észrevetted kedvesem

elfogytak köröttünk

a meghitt percek.

már nem is beszélgetünk

csak élünk egymás mellett

mint két idegen.

Más a te életed, más az enyém,

s e két életút néha összeér.

itt vagy velem, de mégis

oly távol.

a kezdeti tűz már csak pislákol.

Magányos vagyok,

éppen úgy mint régen

ott vagy mellettem,

de észre se veszel.

Mi lesz így velünk

mit gondolsz kedvesem.

ha már nincs mit mondanunk

milyen lesz életünk.

Miért vagyunk együtt?

Mi tart össze minket?

két idegen ember

aki már nem is beszélget.

Esténként elalszom,

nem tudom kivárni

hogy a telefonod után

kis időt rám is tudjál szánni.

TV-t nézek addig,

hogy ébren maradjak,

de az álom rám talál,

nem bírom fenn tovább.

Így telnek napjaink

együtt, de mégis  külön

magányosan, csendben

míg az idő szalad.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2019. november 6. 19:50

szép lett

Csendhangjai2019. november 6. 19:07

Itt is meglátogattalak, és versed tetszett!

Szeretettel üdvözöllek:

Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom