Anyák napjára Évike lányom írta nekem.

1950.02.02•  2014. május 4. 13:27

Édesanyámnak…

Hűvös szobában üldögél csendben.
Dolgos keze kötöget nekem.
Konyhában sütemény illata,
Kaláccsal várja kicsiket és nagyokat.
Megfáradt kezével halmozza a sorokat
Készül a pulóver, ruha, sapka.
Majd felpattan gyorsan, szalad a konyhába
Édesapám már a süteményt várja.
Szalad tovább, fogja a kezét
Mosdóba kíséri, elgyengült férjét.
Ablak felé tekinget néha, 
Unokáit várja, újra és újra.
Felderül arca, mikor megjönnek sorba,
Asztalra kerül a kalács, a torta.
Együtt a család, a ház már nem csendes,
Erős szíve a boldogságtól verdes.
Nézem a kezet mely miattunk lett kérges,
Csendben kérem az Istent óvjon meg Téged.
Most egyetlen virággal köszönöm a létem.
Köszönöm, hogy annyit fáradoztál értem.
Köszönöm a nővérem, és köszönöm a bátyám,
Köszönöm a sok jót, mit nekem adtál.
Köszönöm az ölelést, a csendes szavakat,
Köszönöm a éveket, a boldog napokat.
Annyi mindent köszönhetünk Néked,
Felsorolni kevés lenne ez az élet.
Hozzád fordulok ismét Uram,
Köszönöm az asszonyt, az Édesanyámat!

Úrhida, 2014. május 4.

Ezzel a versemmel kívánok Neked Boldog Anyák napját! Nagyon szeretlek!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom