1950.02.02 blogja

Hetvennégy év, - hát ezt is megértem -

jóban és rosszban  sokszor volt részem.

Most mégis hálásnak kell lennem

Egy szörnyű betegséget legyőztem.

 

Hetvennégy év, mit mögöttem hagytam

nem volt könnyű, de én harcoltam.

Megtettem mindent ami tőlem tellett,

hogy a családomnak szebb élete legyen.

 

Eltemettem férjem, meggyászoltam anyám.

táncolhattam  fiú unokám lakodalmán.

Megszületett Ajna, már öt éves kislány

Levente a legkisebb unokám.

 

Hetvennégy éves vagyok, és fel nem adom

Családom körében boldog vagyok.

Nem tudom még meddig lehetek közöttük

De minden napot megköszönök.

 

 

 

 

 

 

 

Úgy jöttél hozzám, mint egy idegen

Orgonát hoztál, mert tudod szeretem.

Csendesen rám néztél, és  átadtad nekem.

Én vártam, hogy szólj hozzám kedvesen.

Mért hoztál orgonát, ha már nem szeretsz

Ha bezártad a kaput, mely hozzám vezet,

Ha már semmit nem jelentek neked.

Jéghideg a szíved, kő van a helyén

Vagy talán sohasem szerettél?

Várom, hogy írj nekem, szólj hozzám kedvesen

De csak érzem ha rám nézel a nagy messzeséget.

Mond meg nekem, hogy tudod megtenni

Szívedből a szeretetet egyből kivetni.

Áruld el nekem, hogy én is azt tegyem

Hogy az elmúlt éveket elfeledjem.

Tudom, hogy együtt élni többé már nem fogunk

Közbe szólt a sors,  s az életünk máshogy alakult.

Távolból is gondolhatsz rám,

ha neked is jelentet valamit az elmúlt nyár.

 

 

Öt éve pihensz lent a hideg földben

Elbúcsúzni se tudtunk úgy mentél el.

A kórházi ágyon szépen elaludtál

Magad után nagy ürességet hagytál.

 

Kijárok a temetőbe elsírni a bánatom.

Elmondani ha jó történt, hisz hozzánk tartozol.

Hiába alszod álmodat odalent.

Itt fent még mindig mindenki szeret.

 

Bár múlnak a napok, fogynak az évek

A szívünkbe örökre ott leszel.

Élni kell tovább, bármennyire is fáj,

Tudom, hogy ott lent énreám vársz.

 

Legyen az álmod mesésen szép

Könnyű a föld, hol pihensz oly rég

Virágok virítanak a sírodon mindig

Amíg mi élünk, emléked is él.

Emlékek

 

 

Vannak emlékek,  mélyen a szívünkben élnek.

Csendes magányban néha visszatérnek.

Álmodozunk róla milyen is volt régen.

Fiatalok voltunk és előttünk az élet.

 

Voltak szerelmeink, mára tova tűntek.

Fájdalmasan nehéz napok jöttek, és elmentek.

Észrevétlenül elszálltak az évek.

El kell engedni a múltat, vissza sose térnek.

 

Élj a mának, a mai boldogságnak

Biztos, hogy rád még szép napok várnak.

Élvezd az életet, szeresd kit szerethetsz.

Feledd a múltat, élj a jövőnek.

 

 

Régi szerelem

 

Ne kergesd a Délibábot,

rég eltűnt boldogságot.

Elmúlott már az az óra,

mikor mentél randevúra.

 

A Perczel kert sem a régi már,

ott téged ö már sose vár.

Nem csókol, nem ölel át,

elillant az ifjúság.

 

Ha valaha szeretett is,

ma már más utakon jár.

Mással él és másra vár,

ez a szekér elment már.