forditás bucsú

Michael Drayton: A búcsú

Mivel nincs segítség, gyere, csókoljuk meg egymást, 

és váljunk el –,

Én mindent megtettem érted többet nem kaphatsz tőlem;

És örülök, igen, örülök teljes szívemből,

Hogy így még ily tisztán megszabadulhatok.

Rázzunk végleg kezet  adjuk. fel minden fogadalmunk

És bármikor mikor újra találkozunk,

Ne látszódjon egyikünk homlokán sem

Hogy egy jottányit is megőrizhetünk régi szerelmünkből.

Most, a szerelem utolsó leheletének pillanatában,

Mikor, pulzusa .màr lelassult

 szenvedélye csak szótlanul hazudik,

És Faith a végzet térdel halálos ágya mellett,

 Akkor az àrtatlanság lehunyja  szemét,

–  fogadjuk el sorsunk

A halálból az életbe talán még felépülhetünk

Since there’s no help, come let us kiss and part –
Nay, I have done, you get no more of me;
And I am glad, yea, glad with all my heart,
That thus so cleanly I myself can free.
Shake hands for ever, cancel all our vows,
And, when we meet at any time again,
Be it not seen in either of our brows
That we one jot of former love retain.
Now at the last gasp of Love’s latest breath,
When, his pulse failing, Passion speechless lies,
When Faith is kneeling by his bed of death,
And Innocence is closing up his eyes,
– Now if thou wouldst, When all have given him over,
From death to life thou might’st him yet recover