Névtelenül.

Csomó

Mert bizalmamban falba ütköztél

az első lenne, mit át kellene törnöd

már csak üres soroktól várok igazat

most tettekkel kell a múltat eltörölnöd.

Beléd fúródtam minden csillagban

mi fényét ontva így hullott le

"megoldottad" azzal, az is muszájból szólt

és belém mászott egy időhosszú penge

Összeomlott a híd, nem is mehettem rajta

lyuk éktelenkedett rövid utam végén

Belélendültem, a halált reméltem

Elszenvedtem inkább egy másik ember vérén

Összekulcsolva megkerültük együtt a dolinát

de kiszívott belőlünk mindent szótlanságig

mert visszakacsintott ott a hegyek ormán: 

érdekből kaptam az élettől jóformán

Újra összefutott két szál s összefonódott

volna, ha lett volna harmadik tartószál

és úgy tűnik megtalálta, egy sziklához volt kötve

de elfogyott mert útelején nem gondoltam többre

Másfélévnyi él, mi vért ontott csak

egyetlen mondattal össze lett kötve

Dobog Benned valami mit tényleg örökre kap

De van olyan fonál mit nem csomózol össze.

Te, egyetlen s kedvenc nővér

 Felültél ágyadon s csak csöndben szenvedtél
Nem azért miért én, amit másnak engedek
Ami beléd férkőzött az csak torokfájdalom
s úgy teszel
Mint kinek legnagyobb kínja igenis ez volt..

 Ott van veled Ő és óv Téged
Halkan kopácsol ajtódon s félszegen belép
Arcodon fanyarú mosoly sajnálatra készteti
és hóbamártott  kendőt nyújt beleremegésig
félve végigsimít
és meg ágyszéléről eloldalgok

Tálcán hozom Neked a pépet
Neki is -aki a Tied évek óta-
Tudod, hogy Te vagy a legboldogabb beteg
És kis kezeddel papírra szöveget vésel
valamit a tollal amit Tőlem kaptál
és meglestem és csak megkérted
hogy 'menjél kedves, hozz fagyit'
Hát megmarkolom tálcám szélét s megremegtetem
de leheled hogy hagyjam
s egyetlen pillantással kiküldesz

És jön Ő és hozza mit kértél
megkínál engem is de én behúzom szám
szó nélkül ágyadraül és válaszként írja
egy vonalra megdőlt betűkkel hogy 'szeretlek'
és kitudja észreveszed-e
Ő szeret meglepetést okozni
s még mindig nemszól egy szótse

Megragadja kezed s ölébe temeti
hagyja hogy fejecskéd széles vállára nyújtsd
és számonkér a gyógyszerről
és nem kell már semmi
hogy neakarjak zavarni
...

Tudom, hogy kettőnk közül miért Te vagy boldog
hogy Feketerózsa versem nem átkozta el
büszkeséged visszanyerted de elvetted Tőle
és tudom hogy Ő azthiszi nemlehetne boldogabb
és tényleg nem lehet
nincsen még pár
ki így kiegészíti egymást

Korod mint enyém; Te ittad apám szavát
és örömöt okoztál eszeddel anyámnak
és együttvoltál ezzel-azzal és sírtál-nevettél
nem tudom hogy vártad-e hogy mégis megérkezzem
de nem sikerült kinevelned mi Beléd nemszorult.