Zsanna-versek

szavak:kolibri, szemöldök, öröm, édes, harmat, külön, köd, vagyok, itt, lebeg

Üdvözülten (tíz szóra)

Édes vérem csupa kék,
lelkem lebeg fennen,
szemöldököm táncot lejt:
nagy az öröm bennem.

Harmatos őszi reggel
kávét kevergettem,
üdvözült-magam vagyok
kolibriszín kertben.

Köd gomolylik odakinn,
fény virrad fel bennem,
külön boldogság hogy itt
levethettem trendem.

FELEMÁS TAVASZ
 
Dalom szárnyalni szeretne égen,
sötét árnyakkal viaskodik az ész,
baljóslatú felhők szállnak az éjben,
fejem fölé terpeszkedik a vész-
 
madár harsogó dala – rikoltoz,
vajúdó világot csókol napsugár,
részegen keringőző fák sírbolton
ugrándoznak kábultan és bután.
 
Felemás tavasz kétszínű maszkban
egyik kezével ad, másikkal rabol:
mit elvetett az esztelen gyűlölet, -
dicsősége helyett most meglakol
 
az ember: kiguberált természet
könyörtelen adósát ringbe hívja:
megfizetteti a rablott kincseket, -
büntet mielőtt lökne a sírba.
 
Felemás tavasz sápadt napfénnyel
cicázgat a vajúdó világ fején…
egyik kezével ad, másikkal elvesz:
derűre borút hint, borúra – fényt.

TÉLTEMETŐ

Tévelygő csillag - fut a tél vissza
napfény s a szél jégcsapját felissza
gyémántruhája porba keverve
időnk kereke eljárt felette
mosolytavaszban kék vére fröccsen
napfény a tájat leönti sörrel
bandzsít részegen támolygó angyal
langy szél elbánik a makacs faggyal
felolvad szív is kienged vére
szárába szökken ember vetése
rózsaszín-fényű szerelem lopva
iramlik a kapillárisokba
belénk költözik lélek hatalma
sejtekben meglódul a vérplazma
robban a fény kibomló damasztja
szívünket szeretetár dagasztja
megroggyant térdek erőre kapnak
harangok zúgnak fásult havaknak
életünk éled és élni akar
március röge rút telet takar

 ZUHANÁS
 
 Üres vagyok - hallgatom a csendet
sötétség szívében messzire csengnek
az éj sikoltásai...
hazug hangok elvek - világod s fejtetőre
állított értékrended metszik fel álmom
– összevéreznek.
 
Faltörőkos voltam neked rontottam -
karcolatot sem látok páncélos szíveden
agyam loccsant mikor 
lefejeltelek - sziszifuszi küzdelemben
kisebesedtem.
 
Már csak én számítok - te egyre zuhansz
feladtam küldetésem - állok a talpamon
kezemben a rád font
remények kötélvége szakadtan himbál –
 el nem én téptem - látlak lenn a mélyben
– összetört tetem.