skary's world

a karácsony színe-java…nah má megin dícsértessék…bevásároltam…belefáradtam…belerokkantam…és még az a kis nyamvadt hó is elolvadt ami adta volna azt a gyenge beteges illúziót ami elviselhetővé tette a sötétséget…mert a sötétség itt van közöttünk…téveszmékben…rögeszmékben…és persze a szemétben…amit mi nap mint nap újratermelünk…mert azt hisszük ez tesz minket örökkévalóvá…a szemét…

hajnalonta amikor még a természetes fények is alszanak és csak az éjszakai karácsonyi zizik szórják szét a mesterséges szeretetet akkor látni az igazi életet...megbújva a nappalok szikrázó álvalóságától...előjönnek a hatrajárók...a söprögetők...és sorolhatnám tovább a többi szinte láthatatlan embert...ők eveznek vagy épp tekerik a pedált...lenn a mélyben...fenn meg a színpadon a fényben előbukkannak majd a kesztyűbábok és eljátsszák milyen szép is a világ...

a szeretet fényei…milyenmá…fény nélkül már nem is lehet…és tényleg nem…valahogy ilyenkor karácsony előtt a sötétben kell a fény…a lelkek fénye…az auráé…és ha más nincs akkor a plázáké vagy csupán a kisboltok gyenge derengése…de kell mint a fotopapírnak….kell hogy valóra váljanak hamis álmaink…és mi akkor érezzük hogy élünk…hamis fény talmi vakításában…így vagy úgy ...de élet…

a láthatatlan ember...tök buli nem...szinte bármit csinálhatsz...senki sem vesz észre...szabad vagy...és még sorolhatnám napestig az előnyeit...mostanában én is kezdek láthatatlanná válni...igaz nem mindenkinek...csak lépésről lépésre...pl /pill atizentőlaharmincvalahányig.../szép időszak nem/...és csak az ebbe a korosztályba leledző nők azok akik nem látnak...persze csak engem...má ez is valami...kis lépés egy embernek...de nagy lépés a megsemmisülésnek

láthatatlan az aurám

és nem veti a szemét rám

s én sem látom az egeket

arctalanság a szeretet

vakablakon át a jövő

vakegérből egy repülő

denevérszárnyon az idő

egyenes út a kerülő

ma délután behurcoltam a kinti dézsás virágaimat a pincébe és a tetőtérbe…izzasztó ez a télelő…és valahol a növényeimnek most kezdődik a téli álom…még meséltem is nekik altatót…persze nekem senki sem mesél...ezért mesélek magamnak…még így a nagy álom előtt…szerintem te is kezdj majd a tél előtt…persze saját teled előtt…mesélni magadnak…ha mástnem bemesélni…ez nem nehéz…hisz így is annyi mindent bemesélnek nekünk…csak ezen minta szerint kell eljárni…meseország…mesekirályság…meseélet…és miegymás…