skary's world

egyszer régen valamikor a szocializmus közepén úgy kis alsós koromban vártam anyámat a gyár előtti parkban…semmi különös csak egyszerűen nyár volt…lassan telt az időnek nevezett valami…vagyis a képek csigatempóban változtak…én és a park…meg két kislány…mérleghintázni szerettek volna…és én lettem a mérleg nyelve…nah nem igazán csak képzeletbe…megkértek segítsek felszállni...azóta sokan megkértek erre…de mégis valahol ez a felszállás volt az legszebb…azt mondta az egyik kis feketehajú szépség …köszi…ügyes és erős fiú vagy…és én még mindig ott állok annál a már nem létező mérleghintánál…

mit gondolsz ...s én mit gondoljak...pl arról hogy miért nem azt a civilt tüntették ki aki birkózott a fegyverrel szökött rabbal... mit gondolsz ...s én mit gondoljak...miért lufi a zsemle...talán nemzeti ünnepekkor azt kell eregetnem a magasba... mit gondolsz ...s én mit gondoljak...miért nem jó a glutén-mentes keménylebbencs... mit gondolsz ...s én mit gondoljak...a buszsofőr az hajóskapitány... talán mert az utak miatt tengeribetegek az utasok...mit gondolsz ...s én mit gondoljak...

no most én nemtom  mi van…világvége vagy mi a bánat…de ilyen még sosem fordult elő…szokás szerint dec elején kirakom a faggyúgolyókat a kertbe össze-vissza…mindig el is fogynak…több kicsomagolásban veszem őket rendszeresen…vagyisinkábbeddigvettem…mert a tavalyi decemberi is még szinte alig kopott…és nekem még van egy vödörrel…ilyenkorra rég kellett vennem másikat már…most meg se madár…se kék…se boldogság…csak faggyúgolyók….

ma magyarország…kecskemét…valamilyen áruházlánc …késő délelőtt…rohanok be…torpanások…egy idős házaspár előttem…ollé béke szeretet…tolnám őket inkább csak haladjunk…de ők ráérnek…végülis…persze…akarva akaratlan tanúja vagyok a pillanatnak…a férj nézegeti a virágokat…énis..olyan szépek…de tényleg…vettem is egy illatosat…a hölgy rákiabál a férjére…"virágot nem veszünk…annyi van már"…a férj békésen…persze én sohasem lennék ilyen buddha…"de nézni szabad…az ingyen van"…és ráadásul az a mosoly…itt a titok… a mosolyában…lépés a felemelkedés felé…aha…én sosem fogok felemelkedni asszem…legszívesebben megvettem volna azt a virágot ami a férjnek tetszett…de az meg valahol megalázó…s így csak maradt valami bennem a pillanatból…ha akartam ...ha nem…itt maradtam istentelenül…

a méhek...több mint a fele kipusztult tavaly...békát nemtom mikor láttam...fecskék is alig mert nincs mit enni...a talajvíz megszűnt létezni...így kipusztulnak a fák mert a gyökerek nem érik el...a vadon élő állatoknak nincs élettér...csak disznók vannak...itt is ott is...