skary's world

mi is a jó a temetőben...a halottak...á...nem...mi magunkat képzeljük annak...jónak...szeretetreméltónak...és miegymás-nak is...jó a levegő...olyan lebegő...szépek a színek...és jó a lelkünknek, hogy még élünk...és úgy érezzük megtettük amit tenni kellett...amúgy meg a sültgesztenye...az őszi illatok...és a gyertyaláng...

mi szép...á nem te...de amúgy sem akarlak direkt tárgyiasítani...pedig nízőpont kérdése...mi él...és mi nem...soxor nem élünk...lehet sose...képzelünk dolgokat és elhisszük saját meséinket...képzelgéseinket...valóságnak éljük meg a télapót...a szerelmet...a halált...elhisszük az életet...pedig olyan keveset látunk...kevés frekvencián...egy kis részt a valóságból...nekünk ennyi jutott...ketrec

levélhullás...elmúlás...vitorlázok egy levélen...nagyonklassz...próbáld ki...ahogy a szellő imbolyogva szörföztet...közben néha forog a táj...kavarognak a színek...az érzelmek és az érzések...lent őszirózsák és én forogva hullok közéjük...

így a temető előtt...menni kéne...és megyek is...mint mindig minden évben...valahol megemlékezés magamnak...és tán majd jönnek hozzám is maguk miatt...ez azért nem biztos...de ez már nem az én dolgom...amúgy szép meg miegymás...ősz...levelek...színek...hangulatok...gyertyaláng...és egy nagycsomó érzelem...szinte érzem...levélszag...gesztenye...koszorúk...színek..varázsok...parázslok...

fagy...fagyok...vagyok...vagy valami ilyesmi...a hideg első könnyű csókja...mint egy futó puszi a semmiért...csak úgy...szertelenül...nincs még mögötte igazi szenvedély...szinte baráti csak...de ennyi elég is kezdetnek...tudom ebből is hogy majd következik a smár...