Parázs-álom

Steel•  2019. október 29. 08:22

Mint szellemhajók, tűnnek távollá a felhők,
idő csipkézte rongyra vitorlavásznuk,
s míg csillagszívverésekre dőlnek a mezők,
elképzelem, hogy újra szerelmet játszunk,

Szemed hajnalkékek délibábja bennem,
be furcsa ez a tinta színű éjszakában,
- csókod akácvirágai alatt fekszem,
valami régi-új sarjú asszony-nyárban.

Szívhangjaid tücsökduruzsolások itt,
illatod, mint párát fürdő fűpillék,
e percben csak a megbékélt csönd lakik,
issza a valami öröknek szép ízét.

Szélzene rebben, és ébred a szív is,
valami varázs lengte át méla magányom,
- létezésed csontjaimon ma is ott izzik,
s olykor lángodba szít ez a parázs-álom.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2019. október 29. 21:02

Nem csoda, ha az ilyen álmokra emlékszik az ember... szépséges!

legland2019. október 29. 19:57

Milyen ismerős érzések,....de e sorok, földöntúli messzeséget idéznek...

Pflugerfefi2019. október 29. 16:47

Ki kellett emelnem ezt a csodát!
"Szélzene rebben, és ébred a szív is,
valami varázs lengte át méla magányom,
- létezésed csontjaimon ma is ott izzik,
s olykor lángodba szít ez a parázs-álom."

Bugatti3502019. október 29. 13:03

Kedves Steel !
Nem csak téged, hanem engem is melegített ez a parázs álom ! :) Ölelésem !

Törölt tag2019. október 29. 11:49

Törölt hozzászólás.