Életfolt

Steel• 2017. július 27. 23:29

Még lélegző a csönd, mint újszülött

lényében a tisztaság, még jámbor

a világ, magzatpóz-kucorgás. Züllött

utcaárnyait az éjnek nem látom,

hullámként árad a tenger-azúr,

Monet-képpel azonosul a táj,

lemáll föntről az opál csillaglazúr.

A kitekintés valahogy ma nem fáj.

Pedig érzem a vállamra ült időt,

hajamban ökörnyálezüstök gyűlnek,

- a látás átka oda festi az őszt,

míg a hajnalok új eséllyé szülnek

magukból. Fények napraforgó szirma

leszek mégis, lepkerebbenésnyi percre,

mialatt sirálytoll-felhőkkel írja

az életet rám megint az Isten keze.

Most fuvallatszárny vagyok, gyermeköröm,

a nehezek rögeit elmorzsolom,

s a nyár színmosolyát a számra szövöm,

hogy a felnőtt énen szivárványt foltozzon.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2017. augusztus 25. 18:14

@skary: @kevelin: @Törölt tag: @Belle: @BakosErika: @dreaming58: @merleg66: Köszönöm Nektek!

merleg662017. július 28. 21:54

Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok.

dreaming582017. július 28. 21:02

"Fények napraforgó szirma
leszek mégis, lepkerebbenésnyi percre,
mialatt sirálytoll-felhőkkel írja
az életet rám megint az Isten keze."

Megint remekséget alkottál!
Ölellek!

BakosErika2017. július 28. 19:56

Szépséges képek.
Szeretettel olvastalak.

Törölt tag2017. július 28. 09:03

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. július 28. 07:04

Törölt hozzászólás.

kevelin2017. július 28. 06:12

A hajnalok új esèlyt szülnek
Amíg szülnek
Te megint szép verset szültèl

skary2017. július 28. 04:28

ecetösolló :)