"Csak"

Steel•  2018. május 15. 19:39



Elfelejtem a hallgatást magam előtt...csak egy szívverésre.

Rád nézek, lefejtve érzéseimről az összes észkötést. Csak
megérintelek. Bőrödre rajzolom vágyaim, előbb ujjhegyfinom
tapintásokkal, aztán izmaid magának tapasztalja tenyerem...
Erezete alatt most az összes apró mozzanatuk nekem él...
Csak simogatlak...mellkasodon megpihenve elmosolyodom,
mert ilyen tangóritmusban tőlem, értem, velem dobogsz...
Ajkadra lobban ajkam, meztelen ősi rítusban táncra hívja...
Sóhajjal a sóhajod, a csók apadhatatlan szomjával hozzám-
remegésed....Igen, remegsz, centiméterekről centiméterekre,
felém...Csak tudom. Nem fontos honnan. Csak érezlek. 
Ez a szólam a pőre gyönyör. Egymásra találásunkból születik...
És kottázzuk az újabb hangjegyeket...Tűztestű olvadáscsöndben...
Hol már nem vagyok én, és nem vagy Te. Csak egymásnak,
egymásból vagyunk, meghalva és születve újra, meg újra...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DevilAngel2018. május 16. 20:45

Gyönyörű, jó volt olvasni!

bel_corma2018. május 16. 18:12

Hmm, úgy tűnik, most ebből az egység/együvé tartozás érzésből merítesz ihletet.
Mit is mondhatnék... Remek vers! :)

kevelin2018. május 16. 13:53

HM harminc èvet fiatalodtam

dreaming582018. május 16. 10:38

Hmmm...forr körülötted a levegő...

Rozella2018. május 15. 22:20

csak csendben olvastam, nem rontom más szavakkal...