RÉKA & TOMI

A SZÍV BÖRTÖNÉBE

Életre kelnek a szellemek,

Mikor tomboló vihar tépi szét lelkemet!

Felhőkön túl, ahol a madár se jár,

Szívem majd egyszer, hazatalál.

Most, hogy húsz évesen elmerengek,

Ostoba voltam,  és neked mégis kellek,

Nem figyeltem elég jól rád!

Mégis elsöpör mindent a kettőnk közti vágy.

A vágyak börtönében, te most is táncolsz,

Féltékeny szerelmed,  még mindig vádol,

Felébredve reggel, magadhoz láncolsz,

A szerelnünk tűze, már örökké lángol.

Szívem börtönéből, kitörni készül!

Égett és perzsel!

S te egyre csak szépülsz,,

Mint a lábnyomod a homokban,

Megmaradsz bennem nyomokban.

LÁSZLÓ TAMÁS