-MaDeleine-

https://youtu.be/EwzBjBHfDIs?si=qmYpJaWWKvNVwqC0

Decemberben, itten így telnek,

mibe is kóstoljak hirtelen 

jégvarázs az ablakpárkányon játszik, mi is ez amit mozizok, ásitok, szívem márvány, ordítok, mert látszik. 

Madelein tépi, a mézecskalács kérgét, a cukormáz meg málik, oda most nem látszik,

köd lepi a fákat

azért 

szivecskét rajzolok a párába, néked, ha fázik. 

https://youtu.be/jKQYxV6PCaI?si=eYPkKq4Ftt8ccidV

... Határok, szabályok, hatszögek, lavírozok közötte, mondanám, amit nem lehet, nem mondhatok ilyet, hiszen ez

-too much baby, ne itten, arrébb hányjon, kintebb-, milyen is ez, ha elvisz a szél, vagy fejemet a téves kép..

  Nem pörgöm túl, engedek teret neki, érti is, meg szabad is, de vajon mit kezdek vele? Elit érzés vagy kontrolvesztett elemi lét? Bohóság vagy valami közös dinamika ami ver szét? 

  Bizalom és elfogadás ami hozzánk kell, a sebek mélyebbre nyúlnak vissza, de nem is kérdezem, magamat, téged, csak a jelenbe igyekszem, megmaradni valakinek, a csendben is egyben, vállamat nyomja inkább, mint hogy ez kellemesen, de hiszek mindnekinek, meg az Egynek.

Paktumok már rég megkötve, kézfogás a két farkassal, - nem..ez nem erről szól..vagy de-.. 

Valami sok érthetetlen, ami talán másnak értelmet teremt, de küzdünk, elfogadunk, továbbmegyünk, nem fetrengünk. Megpróbálunk valami vigaszt, vagy Neked irányt, az éterbe rejteni, ha szavakat ütjük. 

  Lehetnek árnyalatok, baszki azok igazán szépek, de ha a négyek emelkednek, az érzések is törnek, bennük, az Őket. Mikor mit gondol, úgy fütyül a Jelen. Jelentem ezek sem rendesek, kinek mikor épp hol, lenne mol, de durr, egy badabumm, amely talán választ tart meg az Egynek, s a puzzle megfejtve, enigma a lételme.

  Az Örök Ma, az ismeretlrn Jövő és 

a temetetlen Múlt, keveredik, válik szét majd Eggyé, itt a jelenben a húron pendülnék.

  Tudom, kérges és még kéred, de nem veszek el ebben, sem a fejben, csak a szerelem, ami számban édes, minden más kenes, szenes, csupa vér, de azt mennyire szereti. Nem szenvedek, csak élvezem, ha a keserű melankólia keveredik mézédes nosztalgiával, s kezemnek ad oltalamat, hogy tollammal megfessem,

Neked, Szerelmem, egy szebb jövőt......

https://youtu.be/zSsgjm55eKE?si=Jjiq1MD0xNZy1zJ6

Nem is merek 

örökmozgó szürkéskék szemedbe nézni, látni, 

amit szívem kínál s nem ítélni.

Mint egy titkos világ, ami csak nekem mutat fényt, mégha csak sorok is mik maradnak, 

milyen üres lét..

egyedül neked zenélni is olyan szép

a két kezed, amikor hozzámér, nem remél, nem kér..

csak a pillanat, ami a miénk.