-MaDeleine-

Nem is merek 

örökmozgó szürkéskék szemedbe nézni, látni, 

amit szívem kínál s nem ítélni.

Mint egy titkos világ, ami csak nekem mutat fényt, mégha csak sorok is mik maradnak, 

milyen üres lét..

egyedül neked zenélni is olyan szép

a két kezed, amikor hozzámér, nem remél, nem kér..

csak a pillanat, ami a miénk. 

Vonalkódos csattanó maszlag 

egy ördög fajzat

turkál az amgidala színes képeivel s próbálja szemed színét lefesteni, de csak félve mégis élve 

lejárt alumínium fejek között hulik széjjel

mint a képzelet, ha már nem remélhet, vétek ez? 

mondd meg te... 

Papírgalacsin ráncait simítom ki és egy szót találok olvasni: megestitt;

Életem, szerelmem és igen, te baby. 

Violaillatú kámfor játszik ragacsos szurokszívemmel

s nem lelem, de keresem 

márkás sporttáskát töltöm tele, 

nem a poharat, veled

egy éjjel

ezer létben sem lenne készen, 

csak a bíborszirom szégyen rajzol Neked képet, 

ha képzel. 

A gondolatod melegségként árad át testemben..reggeli csókod most is

emlékként ébreszt fel,

abban éleké n is, te is..

Semmi vágy, semmi cél, csak hogy ilyenkor legalább egy percre is, de te az enyém..

Mennyire hiányzol, juttatja eszembe a reggel köd között bújó apró fénye

a Napnak fagyot átjáró tüzes hamva, 

ami már csak maradt, s én kívánom, hogy ma újra láthassam, ígérem kívárom.

Látod milyen.. kíván, de nem akar,

csak egy madeleint harapna... 

"nem mondhatok ilyet", mert..

a menekülő hozzád kerül, terül, belül leül

ne adj neki széket, melletted nem akarom

érezzem, hogy gyengéd ölelő karod.. 

 képeket a madzag az a mézes 

húzz most hozzád  édes.. 

kérlek, hagyj most, félek

de inkább nem is kérem 

egyiket neked adnám, kérlek hagyjál, úgy remegek, kezembe kezeddel a kiutat keresem

"nem mondhatok ilyet", 

mert minden gondolatom tied. 

füstbe mártom tollamat

venámnak szíved oltalma

látod, milyen nagy a kín, ha nem is vagy itt

minden könnycsepp érted küzdelem

romokból épített ezeregy szerelem

neked, nekem

adod kezembe szívedet életedhez

vigyázom,  leküzdöm, éltetem

nem szúrom be félelmem, 

ha épp az ördög szüntelen kérlel ezt

meg magamat kihányom, fogod a hajam

s csókolod az ajkam, ha kiáltok