Ágybareggeli

Az ősz ismerős ágai húzták végig 

kihűlt testemen feltépett színvallomásaimon

kicsukló hangomat szívta mellre

s hallotta mi szikrát koccant

rezonancia bennem 

égeti

a szerelem vad

ha éltetik, de szép ha nem vagy

mert visszatérsz

könnyeim megnyugtatnak

tudod hogy forr a lelkem

le se törlöd, már teszed is be

a lemezt folytatod ott ahol a ma kilépett 

s csatlakozott a tegnaphoz. 

olyan szép ez a reggel veled

(köszönlek)