Irka-firka

Vers
-Liwet•  2022. november 21. 07:24

Bonjour

Az ősz búcsúzik, könnye pereg,
már lehulltak a falevelek.
Az idő vonatán jön a tél,
útjáról a zordon szél mesél.

Elutazunk, már alig várom,
átrepülünk vagy héthatáron.
Ott nyár jön, dalol a kéklő víz,
számban ettől mézédes az íz.

Áttelelünk, úgy mint a medve,
hideget, havat elfeledve.
Találkozunk majd itt tavasszal,
igérem, nem jövök panasszal.

-Liwet•  2022. november 17. 13:37

Néma csalogány

Mikor könnyű és bátor vagyok,
ahogy gyűlnek bennem a dalok,
szívemben szeráfok zenélnek,
egyszer feltör bennem az ének.

Lelkem örül ha orgona zúg,
nagy vizek zenéje merre húz?
Mint súlyos teher, mit nem értek:
- A mélyben évek és az élet.

Ha volnék sajátfényű csillag,
beintnék az égi kocsisnak.
Nem vagyok, csak néma csalogány,
pedig dal a szívem, palotám.

-Liwet•  2022. november 16. 16:50

Szökött álmok

Maradj még, csak maradj még velem,
ringass el a szép mennybolt alatt,
mint gyermeket, ringass el engem.

Míg altat a fénykupolás éj,
csak lesem, várom a szép szavát,
bennem a vágy utánad úgy ég.

Míg lángoló fogoly a lélek,
varázsos álomképek foglya,
titkot, álmot hoznak az éjek.

A sors sötét, arany szálait
láthatatlan, kis kezek fonják,
majd ébredünk, szöknek álmaink.

-Liwet•  2022. november 16. 14:33

Őszi szerelem

Esőszagú szél rőt leveleket hord, 
az ágakról a maradékot fújja.
Elhordja velük együtt azt a mámort,
amit bokáig érő levelekben

gázolva éreztem a Szajna parton.
Édes érzés dobogott a szívemben,
szememben könny csillogott, az arcomon
pergett, mint a levelek novemberben.

A Rue de la Huchette házai
álmos nyugalommal várták az estet,
illatoztak az utca kávéházai,
csendben a kezed a vállamra tetted.

Zajgott az ősz a hervadt levelekben,
hallgattuk a kiszűrődő jazz zenét.
Fájt a szívem, egyre elevenebben,
zeneszó sírta két szív történetét.

Esőszagú szél, rőt leveleket fújt,
párát, ködöt és bánatot szertefújt.

-Liwet•  2022. november 8. 17:33

Flow

A mólón álmodoztam,
a hullám csacsogott.
hallgattam a víz dalát,
a távol ragyogott.

Kék arcával nevetett
a  habos fodra rám,
lenn kagylók görögtek,
a hűs sodra vitte tán.

A flowba szerelmes lettem,
ahogyan a part simult,
dalára a végtelenben
minden vízcsepp felvidult.

Mint az én szívem is,
mer tudom vársz reám,
a dalom is vitte a víz,
s hallgatta az óceán.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom