Bölcső

-Liwet•  2022. augusztus 16. 14:11  •  olvasva: 114

A vízen a napfény zsibongott,
fák felett az öröklét csendje,
távoli, sós hullám kibomlott,
partra futott, ez léte rendje.

Szeplőtelen melankólia,
vágyam jegelve, jaja rezzen.
Illatot ont a magnólia,
emlékeim, kincseim rejtem.

Fecseg az ész ittas bolondja,
lelkem kifeszül, mint a vászon,
tintaszínű a víz porondja,
oly messzering az én kék álmom.

Bölcső vagyok, enyészet ringat,
váratlan bú vad szirtre vágott,
ahol a szívem-lelkem tikkad,
itt régen szerelem virágzott.

 

Saint-Malo. 2022, augusztus

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata_2022. augusztus 16. 20:13

Ó a magnólia illata, olyan nyersen bódító, örülök Neked puszi ❤

okeanus2022. augusztus 16. 18:20

Liwet, a könnyed, bájos, szeretni való, jó Liwet...

Rozella2022. augusztus 16. 16:54

Nagyon hiányoztál innen, remélem szép időszakod volt! Csodás a versed! Ölellek!

Angyalka732022. augusztus 16. 15:31

Ó, kicsi Liwet, szeretettel olvasom kedves versedet, és üdvözlöm jöttödet!
Én is kihagytam egy évet itt a poet.hu-n, de ma bizakodó vagyok, hogy újra sűrűn látogathatom ez oldalakat és hogy írhatok is 🤗
Üdvözlettel, Melinda

celtichun752022. augusztus 16. 14:54

visszatértetek? :-) milyen volt szőkesége, mármint Új-Zéland?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom