Csak tintafoltok

Steel•  2015. november 27. 11:07

Tavasz

 (Szójáték )




horizontföld fakó fénygyopárt hajt

hóvirág hamvasa felhő-fehér
fáknak lánykeble fázón ledér
hűvösök hava homlokukra halt
rózsa-akvarell alkonyi Rembrandt
szél-szitott parázsnak pirlása
mennyek szembogarának szikrája
duruzsoló szellő sző csend-dalt

Steel•  2015. november 22. 09:55

A Fagylalt (ha visszanyal)

...avagy a költészetprofesszor



Széljegyzet, megjegyzendő : Kéretik nem lelkére venni senkinek,
a sorok mindössze humoros, élces megközelitései a "másik" oldalnak.
Hiszen annyi alkotás született már a csupán szivből, öszöntből irókról,
a fűzfapoétákról, - no mink kaptunk sárhányós hideget is, de egye kutya,
leráztuk a bundáróóó :D - , gondoltam itt az ideje a túloldalt is tollvégre
kapni kicsit. :) Csak mosolygósan, nem mellre szivósan tessenek olvasni.
Különben meg, ahogy mondva szokják, kinek nem ingje... :)






A lira előhangja biz én vagyok,
ily epilógust csak Istenek irnak,
álmomban is jambusokat szavalok,
a nagy tollnokok fönn a mennyben sirnak.


A tehetség kék vére csak bennem folyik,
verswikipédiát látsz, ha rám nézel,
hozzám képest agyilag zoknik
mind a fűzpoéták. Ha szépen kéred,


-de ha nem, akkor is tudatom véled -
amatőrizmusod békának segge alá
való. A pennát le miért nem teszed


hát? Hiába ugatok neked, mint egy
jó eb, ki védi az irodalom házát?
Ahogy keritésen kivül jársz s kelsz,


szabadságod tudásomnak pórázát
lázitja fel. Hexameterek dékánja
vagyok, szivcsöpögéseid szólázát


már infarktusként kezelem magamon.
Lexikonságom katedrára való,
észtáskám a szabályoktól gazdagon


vihetem.  Ám benne trójai faló
a lélek-alázat, az csak maradjon
a parlagon, sáros lesz a tiszta hó


úgyis. A google is irigykedik rám,
időmértékek könyvtára tintámban.
Engem ösztön és hit csápjába nem zár,
és az utókor igy foglal majd imába.


Mit számit, ha az olvasó érez is?
A gépi-művészet áll a dobogón.
A költészet csak igy lehet krónika-kincs,
s nem emberin kiteljesedve, lobogón.







Steel•  2015. november 21. 09:43

Eszperente Szerelem

Ecseted testemen felfedezem,

meztelen heverek fellegeken,

szemedbe remegek szerelemmel,

csendesen mennyekbe emelsz engem.

Steel•  2015. november 19. 10:37

Rímjáték III. (Sütizzünk)

Sütizzünk

Gondoltam kóstoljunk ma este krémest,
ehetünk zalait, dióst, vagy mézest.
De lehet a tányéron rizses a csoki,
hajamon meg tejszinhabból a lokni.


Én a zserbót sem fogom kukába dobni.
Nekiállhatunk kalácsot is fonni,
fátyolost, méterest, vagy zebrás-csikost,
vagy jöhet a pilótakeksz, nutellás iz most.


Az alagút meg lehet gesztenyés vagy túrós,
sőt, a meggyesrétes sem olyan húzós.
Tortából pedig igazán csak dobos,
a száj édesnek lenni sosem túl koros.






Steel•  2015. november 18. 10:14

Első Eszperentém

Jeges Demeter

Jeges Demeter felnevetett
lehelve dereket kenegetett,
fellegek felett telet keltett,
szende szeleken erre reppent.
Tenyere csendeket dermesztgetett,
pelyhesen tetszelgett ereszeken.