Csak Te

 

 

Álmos falombsóhajokat

ringat a szél,

felhő-sötétet vajúdik

fent az Ég,

csak Te vagy 

bennem szelíd

valóságoddal most is

szép.

Pillanatunk ölében

kucorgok,

arcom még tenyered

gyöngédségén pihen,

belül a női

teljességtől lobogok,

ahogy szíved megérinti

a szívem.

Esőt gyűlnek az árnyak,

a cseppek bogárszemű

csillanásán

Téged látlak,

csendem egén 

csillagharmat vagy,

tiszta belső fény.

Az utcalámpák gyertyalángja

parázs-derengés,

a tovatűnő idő 

lepke-lebbenés...

Csak Te vagy állandó,

bizonyos,

némaságom is 

Hozzád bújón otthonos.

Te vagy minden,

amit kimondani sem

képes a szó,

minden érzés, ami

e földi Életnek

egyszerűen jó.