Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Akkor
Steel 2019. október 6. 14:06
Kinn az éj tere csupa ködlebegés,
Fönn a sok kis csillag mind fényemlékmű,bár a lég oly iszonyos árnyéksűrű,mégis, a szélszavú regék Rólad súgnak,míg az ágharangok majd elhalkulnak
hozzád, Anyám. Pocsolyák szembogaránestesugár, felhőfreskós templomoltáraz Ég, darabokra tört tejútkupola,- az idő a távolt most közel suttogja.
Elborong a táj, mint szívem, ahogy rajtapuszták némasága ül, és könny szakajtjabenne tejfényű hajszálaid emlékét...Valahogy érzem, Te láttad a legvégét
az útnak, hol Krisztus-sorsú napjaid jártad.Akkor a vadludak mind Veled szálltak,Te a falomb-mesék örök része lettél,míg a pára tündérporán elreppentél.
Aztán hajnali káprázattá váltál,- az Isten a szíve fölé helyezett.De engem gyász formáz, arcom esőmárvány,bocsáss meg, mert csak erőtlen lehetek.
955kondoros2019. október 7. 17:37
Összeszorult torokkal(mintha gombóc lenne benne) olvasom mindig soraidat.Szeretettel:András
skary2019. október 7. 06:50
mögbocsátok
Törölt tag2019. október 6. 22:40
Törölt hozzászólás.
Rozella2019. október 6. 21:07
Gyönyörűen írsz... A legszebb versek az Anyákról születnek talán, akik ha el is mennek, soha nem halnak meg bennünk... Ölellek!
legland2019. október 6. 21:03
Olvasni is nehéz, belefolyik a szív repedéseibe, és feszíti...közben meg annyira szép, hogy ide ócska minden szó és nem is méltó.
Mamamaci402019. október 6. 14:16
fájdalmasan szép képeskönyv!