Tégy jót minden nap

Kilencedik rész.

Megállt a kocsi a lottózó előtt, a taxis rám pillantott, intett a fejével, mintha azt mondaná, befelé.

Honnan érezhette hogy nem sok kedvem van bemenni, elkezdtem mocorogni, irataimat pakoltam a zsebeimbe, banszámlaszámom keresgéltem, virág, csoki. indulás. Mint aki sosem sietett, úgy indultam az ajtó felé, nem volt bent senki, ennek még örültem is, felpillantott az egyik eladó, amint megismert kopogni kezdett az asztalon, erre a másik eladó hölgy is rám nézett, döbbenten néztük egymást. Hosszúnak tűntek a pillanatok.

- ­Kézcsók hölgyek, ahogy ígértem itt vagyok.

- Ide jöjjön, szólt az egyik, mutassa mit hozott, hallottuk hogy nyert, de mi csak akkor hisszük le ha átszámoltuk.

- Szeretném ha ezt elfogadnák, hoztam virágot csokit, beadom minden iratom, és végezzék csak a számolgatást, ha alá kell írni szóljanak, én leülök ide szemben, mert sok a dolgom, az időm meg persze kevés, ha kérdésük van, szívesen válaszolok vagy segítek.

Nem szeretek nagyzolni, sem feleslegesen viccelődös kérdésekre válaszolgatni. Szépen lepakolgattam az irataimat, 3 bankszámlaszámot is hoztam, kényelmetlenül érzem magam, ez mégiscsak rengeteg pénz, a szerencse jutalma a semmiért, minden pénzemért megdolgoztam eddig, és ez olyan furcsa számomra, de majd megszokom.

-A kedvesebbik hölgy mosolygott, megjegyezte ez számára olyan furcsa, mert nem ujjongok, és nyugodt vagyok. A mogorvább elkapkodta a papírjaim, és gúnyosan oda szolt, foglaljon helyet a váróban. Fogtam magam leültem szemben, elővettem pár céges iratot, elkezdtem olvasgatni, kimutatások bérek, csak aláírnom kell, egy számla a kezembe akadt, a cég virágot rendelt, és az én címemre küldte, mára, de nem tudtam róla, nincs ma sem névnapom se semmim. Aláírva átlapoztam, egy pillanatra felnéztem, mert sutyorogva beszélgettek az eladó hölgyek, mosolyogva nagy pillantásokat intézve felém, felemelte a kezét a mogorva hölgy.

- Csak azt szeretném kérdezni, az összegek, milyen arányban kéri a számlákra.

-Azt hiszem egyenlő arányban szeretném, mindháromra egyforma legyen, köszönöm szépen.

Van még nálam egy sorsjegy, amit elővettem a zsebemből, mivel adakoztam már belőle, úgy éreztem most is kellene, a virág és a csoki nem elég köszönetnek. Arra gondoltam a végén odaadom, mintha nem nyert volna, vagyis még nem találtam ki, de ez a lottózós etikett nem hiszem megengedi a borravalót. Elővettem a telefonom, megnézem jött e valami üzenet, Heni egy üzenet, ennyi volt benne, már költözöm hozzád, mellékletben egy kép, egy fotelről, elmosolyogtam, mert emlékszem rá, elvitte, vagyis elkérte, mindig abban aludt ha fáradtan hazaért, csak úgy beleroskadt, és elaludt, amikor hazaértem nem ébredt fel, és én csendben vacsorát csináltam neki, ő csak úgy hívta amit főztem, összebaszott ételek, mivel nem mondanám hogy szépen főzök, de mindig jó ízűen megette, sok kedvence volt amit mindig velem csináltatott, lecsó, rakott krumpli.

-Kérekszépen egy aláírást, az egyik számla kész, az utalás egy órán belül megkapja.

Feláltam, egy skiccet, akartam, de arra gondoltam kiírom rendesen a nevem, rám mosolyodott, ránéztem az összegre, bólintottam, csendben nyugtáztam magamban hogy gazdagabb vagyok,

kezdtem érezni valami nagyképűséget, a pénz megváltoztatja az embereket, fura érzés fogott el, mivel nem szokásom, nem fogok költekezni, inkább valami másra vágyom, amim nincs vagy nem tettem meg eddig, még ezen is gondolkodom. Kinéztem az utcára, a taxis pont integetett, nagy vigyorral az arcán, visszaültem, már nem tudom mit akartam, a szokásos mozdulatok, zsebkendő keresés, apró a zsebben, kulcs megvan, telefon. Ránéztem, egy üzenet, Heni ült a fotelben, kezében kávé, nem az én készletem, nem az én lakásomban ült, szüleimében, a fal színe, hmm..emlékszem amikor elkezdem kifesteni, anyám a kedvenc borsólevesem főzte, apám keverte a festéket, amit persze ki kellett dobni, mert seszínű lett, én pedig  kikevertettem egy halvány szürkét, a nappalijukba, anyu nagyon örült, apám persze vitatkozott, ide ez sötét stb, De jó lenne vele vitázni, egy pillanatra megállt az idő, elkezdtem emlékezni, mennyire szerették őt, a kedves hangú hölgy, így hívták, mert mindig akkor hívott amikor anyuék voltam, valami fura időzítéssel mindig akkor hívott, pedig nem tudhatta mikor vagyok ott.

-Kérem kész a másik számla is, egy aláírást ide is kérek szépen .

Most a kedves hölgy hívott, végig kedves mosollyal volt irántam, látszott hogy alapjáraton kedves, azt megérzi az akivel beszél. Aláírtam, megint kiírva a nevem, kinéztem, a taxis integetett, vigyorogva, már elmosolyogva visszalobásztam a kezem, azt hiszem jó kedvem lesz ma, érzem ez így marad ma.

Most csak a  telefont néztem, van még pár iratom de nem igazán érdekelt, rácsaptam az irattartó fedelét, nem volt üzenetem, de elkapott az a régi gondolat, ráírtam egy üzenetet Henire, minden rendben?  Majd válaszol, ha valami gond lenne, amire nem is gondoltam eddig, bár mi lehetne, kipakol, felpakol, nálam lepakol, csörög e telefonom, István. Felveszem, csak kilépek az ajtón, nem tartozik senkire kivel mit beszélek.

-Szia Pistám,

-Szia Csbám, csak azt akarom mondani, van kocsim, hála neked, de most költöztetek, van még 2 kanyarom, kések a te fuvaroddal, de ez most nagyon fontos, igyekszem felpakolni, viszem a címre, már letelefonáltam hogy oda is későn érkezem, megvárnak majd, ha este érek oda akkor is. Ne haragudj de nem tudtam ennek a fuvarnak nemet mondani, a kocsim nagyon szuper, szép nagy, és majdnem új,hála nekem barátom..

-Semmi baj Pisti, csináld csak a dolgod, én annak örülök ha mindenkinek halad a szekere, de ezt te is tudod.

-Persze hogy tudom, ezért dolgozom neked, szia barátom, igyekszem.

Szia szia, kinyomtam a telefont, üzenet, Heni, minden rendben, köszönöm, klassz a fuvaros, igyekszik mindent a helyére pakoltatni, na ez jó hír.

-Kérem megvagyunk, kész a harmadik számla.

Aláírtam a harmadik utalást is, egy halom papír, a kedvesebbik hölgy megkérdezte, lesz e utazás a föld körül, vagy nyaralás, elmosolyogtam, talán de nem biztos.

-Kérnék mégy egy sorsjegyet, amivel lehet nyerni is.

Mosolyogtak mindketten, elvettem a sorsjegyet, zsebre tettem, elővettem a maradék egyet, 2 millió volt rajta, rám nézett a mogorvább, a szeme felakadt.

-Azt szeretném kérni mindkettőjüktől,  most elköszönök, ezt itt hagyom maguknak, majd elrendezik hogy váltsák be, osszák el, ez az én ajándékom, nem, nem kérek semmit, már itt sem vagyok, csókolom a kezüket, minden jót.

-De nem fogathatjuk el, mi nem..

-Ennyit kérek, tegyék meg nekem, és szép napot önöknek.

Kifelé menet, láttam hogy mindketten a szemüket törlik, a mogorva kinyitotta a sorsjegyet, érthetetlenül nézett utánam, én intettem, rámosolyogva, visszamosolygott, az arca mindjárt másképpen mutatott, tehát a mogorvasága ebből fakadt, éreztem hogy jót tettem. Csak akkor ér valamit egy segítség ha ez az érzés elfog, bármiért bárkivel.

A taxis nevetve fogadott, egyetlen kérdése volt, hova vigyelek, azt mondtam mindegy, együnk valahol, persze tud egy jó helyet. Indulhatunk, lazán bevágtam magam a jobb oldalra, ránéztem, és ennyit mondtam, igyekezz, nagyon éhes vagyok. Visszamosolygott, jó énis.