Ma minden a tegnapi

Hetedik rész..

Ma minden a tegnapi

Úgy érzem, az eddigi életemben, nem találtam meg magam, igaz éltem, megtettem mindent amit lehet, jót és a rosszból is adtam a sorsomnak bőven, mégis, megtalálni önmagunk, az élet nagy lehetetlen dolgai közt az egyik, vagy elveszünk, vagy leéljük az életünket, fenntartások szabályok, mások kénye kedve szerint. Egyszer akartam a szabályokat, szerettem volna, magamért másokért boldog lenni, de mivel eljátszottam a lehetőségeim, így nem fogadtam sem én el ezeket a feltételeket, sem az akkor kapcsolatom. Megbántam, ezekkel a dolgokkal élni kell tudni, megfelelő holnapok reggelekkel, mert ilyenkor ébrednek fel azok a gondolatok, amik lehúznak, ettől elronthatod saját magad vagy környezeted érzéseit. Na majd egyszer biztosan megtalálom önmagam.

A taxis végig mesélte az életét, én meg csak hallgattam, elnevetve magam néha, vagy csak bambán az ablakon kibámulva néztem a város minden mozdulatát, már nem vagyunk messze, észrevettem hogy az út hosszabb volt kocsival mint gyalog, arra gondolok, talán többet tud így kérni, de eszembe jutott az órát kikapcsolta. Mivel szimpátia alakult ki, a pénz hatására vagy a tettem vitte erre a síkra, azt nem tudom, de szívesen beszél, mert a szája be nem áll. Istenem mennyit beszélgettünk mi is annak idején Henivel, hajnalokig , négy órákat aludtunk hetekig, hónapokig, minden áldott napunk egymással ment el. Nagyon fájt hogy egyik nap még volt, másikon pedig a némaságban a hiánya, hónapokig kerestem vártam, hátha felbukkan, hív vagy egyszerűen, betoppan hozzám. Nem történt meg, A kocsi fékezett.

-Hát akkor kedves új barátom, isten veled, megkérlek valamire, itt van ez a jó pár sorsjegy, rád bízom, de mivel nem ismerlek, és ha hiszed ha nem, ennek ellenére bízom benned, hát a sorsjegyeimet akartam kiváltatni veled. Mert van még pár nyerő nálam.

Erre nem tudtam mit mondani, köszönt intett, felhúzta az ablakot komótosan elhajtott, úgy érzem nem fog visszajönni, a rendszámát láttam, de igazából ez most nem fontos, ha jön jön, ha nem nem.

Bementem a épületbe, az előtérben már hallottam a gépek moraját, megszokott morgást, ahogy a fiúk dolgukat végzik, felmentem az emeletre, bekopogtam, bár tudtam Annus is bent van már, reggelit készít magának, és főzi a kávéját is, persze ad nekem is belőle, olyan kedves reggelek ezek, bár én inkább teás vagyok, de nem bírnám ki a reggelt a kávéja nélkül, hallom hogy csapodik a kisszekrény ajtaja, ilyenkor elpakolja a kávés kellékeit, azt hiszi idegen jön, minden reggel ezt teszi, nyolc év alatt egyetlen egyszer jött be más reggel, egy perccel elébb ért ide egy futár, IGEN TESSÉK!

Hallottam a hangját, erre benyitottam.

-Szép reggelt Annusom, csinálsz nekem is egy nagyon finom kávét!

Annus rám nézett, nagyra tárta a szemét, karját széttárta, és azt mondta, na gyere ide, hagy öleljelek meg,

-Mi van veled csabám, így nem jöttél be vagy hat éve dolgozni, gyere ide kisfiam.

Néha eltúlozza a szeretetét, nem mondom hogy az ölelése kárt okozna bennem, inkább jól eső érzés tölt el, hisz ki ne szeretné ha megölelné valaki, és pont olyan akit még szeret is, gyermekkora óta.

Megölelgetett, aztán kávét készített nekem, fahéjjal ahogy szeretem, két cukor nélkül, ezt mindig megjegyzem, vagy ő, kis tejjel, érzem az illatát, finom lesz ma is.Kezembe adta a nagy csészét,na mesélj, mi történt.

-Röviden mondjam vagy ahogy történtek a dolgok.

-Röviden kisfiam mert te annyit fecsegsz, lemegy a nap, és csak addig jutunk hogy tegnap innen elmentél anyagot rendelni, ami már meg is jött, mivel valaki felimert tegnap, a főnök maga jár rendelni, még a végén pletyka lesz hogy nincs pénzed melósra.

-Tegnap innen hazafelé persze bementem rendelni, aztán egy lottózóba is betértem,

-oda meg minek mentél, sosem voltál egy szerencsejátékos.

-Hát pont ezért mentem be, de ma elvileg vissza kell menne, mert nyertem egy rakás pénzt, nem merem megmondani mennyit, de el is szórtam hazáig egy adagot belőle, pisti karambolozott, a kocsija totálkár, ma vesz ujjat, holnap már tud szállítani, szóval reggelig ott aludtam náluk, mert kicsit örömünkben berúgtunk, jaj, még valami, Henit tudod, emlékszel rá, most ne legyél ideges de ha este pakolnak a házam előtt, ne lepődj meg, odaköltözik egy kis időre hozzám, őt is tegnap találtam meg hazafelé.

-Figyel ide Csaba! engem tudod nem érdekel mit teszel ha nem is olyat ami tetszik nekem, engem nem, mondom, nem érdekel, mert tudom hogy jó ember vagy, és másokért mindent megteszel, de az érzelmeid vezetnek, ezt is tudom, érzésből teszel mindent, de Heni, tudod hogy haragudtam rá, mert elment, tudom hogy mi történt vele azóta, mert Erzsó a barátnőm nagy hírvivő ebben a kisvárosban, ha ő megtud valamit vagy kitalál valamit, az meg fog történni, szóval mennyit nyertél, ötvenezret?

-Nem annál egy kicsit lényegében többet, de ez most nem lényeges, szóval anyuék üres részében fog lakni, míg nem talál valami új albérletet, bár legszívesebben segítenék neki, megérdemli, még akkor is ha annak idején…érted Annuska, hisz szerettem, nem tudok szívet cserélni, hiába mondtam olyan rosszat vagy sértőt, amikor azt akarod hogy vége legyen valaminek, aminek értelme nincs, meg kell tenni, hogy legyen hatalma a szónak, az érzések pedig ha nem is múlnak el, tudod mennyit ért neked, tudom bonyolult. Szóval ennyi történt, azt már nem mesélem el hogy reggel is Heninél jártam, idefele, tegnap is, vacsora reggeli is volt, amit ő rakott nekem, sőt el is hozta hajnalban.

-Hát engem nem érdekel de ha ebből bajod lesz kikaparom a szemét,,

Elmosolyodtam mert tudtam hogy ez csak féltés, bár szerintem meg is tenné ha úgy adódna.Megittam a kávét bementem a szobámba, Annus elég jól kezelte a dolgot, nem vitázott, nem kérdezett sokat, még a nyereményre sem volt kiváncsi, az asztalon túl soknak láttam a papírokat, számlák bérek, anyagkiszámolás, szerződések, na neki is álok, levettem a kabátom, leültem a székembe, elővettem a kedvenc tollam, Annus majd hoz egy kávét tizenegy körül, addig innen nem fogok felállni, max ha nem keresnek. Lassan megy az idő, jár az agyam, merre kell még ma mennem, lottózó, ja el ne felejtsek virágot csokit vinni a két eladónak, Heni is csak kavarog bennem, egyszerre félek és egyszerre várom, még nem tudom miért, de majd kiderül. Megint az a furcsa érzés, mi történik és miért, ezeknek a dolgoknak miért most kell megtörténnie, eddig miért minden olyan egyszerű, ez a két nap már bonyolult, túl bonyolult valamiért. Kopognak az ajtón. Anna az.

-Itt egy úriember, érted jött, nyugi, nem rendőr, kint vár az udvarban, előbb menj be az embereidet nézd meg, tudod, kell a jó szó a dolgozóidnak.

- Ki  keres, nem mondta a nevét?

-Nem, de várhat mert idegesnek tűnt, az ilyen majd megnyugszik, rá fog gyújtani, menj csak, majd tartom a frontot.

-Lementem a műhelybe, Laci bátyám éppen egy karé kenyeret majszolt, egy fél szál kolbásszal a kezében mosolyogva, jött elém, tele szájjal beszélt, mint mindig, megszoktam, nyújtotta a kezét, amiben a kolbász volt, meg sem lepte hogy letörtem a felét és beleharaptam.

-Szia Lacibá, hogy vagy, minden rendben, ezt a kolbászt vetted vagy loptad, ?

-Szia górékám, Csabám ezt meg sem hallottam, én csináltam, de egyél hozzá kenyeret meg savanyút, mert kicsit megbillent az erőspaprika, amit szórtam bele, még engem is csíp, pedig tudod hogy szeretem, na Csabám, szólj kérlek a lakatosnak, mert elrepedtek a védőburkolatok tartói a gépeken, jön a munkavédelmis a jövő héten, látod nem felejtettem el, mivel te kitetted egy éve, hogy ne járjon le, én meg figyeltem minden áldott nap, na szóval kell a számitógépes gyerek is, mert meghoztad az új csomagot a régi programhoz, de nem tudjuk feltenni, mivel valami szar,leáll, aztán a fiúk azt kérdezik. mennyire lesz vastag a fizusboriték, ígérted a jutalmat,,

-Lacibátyám, a lakatost mára hívtam, háromra, ötig itt lesz, ha maradsz írd be magad, túlórába, a gépet délbe jönnek rendbeszedni, míg esztek megcsinálják,,tudom fél óra nem elég, de ma nem itt fogtok enni, hanem szemben az étteremben, mind a négyen, lebeszéltem rendeltek valamit, Annust is vigyétek, amit esztek állja a cég, ha lesz időm én is jövök, úgy is akartam beszélni veletek, a béreket emelni fogjuk, csak hogy menjen a pletyka. A többiek kint cigiznek?

-Ez igen, mára csak ennyit intéztél? Fiam ezért ilyen jó ez a munkahely, mert te vagy a góré, mondhatom a fiúknak hogy mik a hírek?

-igen mondhatod, azt mond, a béreket szép fizetésre emelem, ennyi elég?

-Igen Csabám, köszönjük, de most be kell kapcsolnom a kettest, ha nem haragszól, meg kell nyomnom a mai napot, ha jönnek a gépet csinálni, meglegyen a norma.

Szerettem az öreget, sosem volt gond vele, csak annyi hogy minden évben elfelejti a gépek engedélyét, de már nem fogja, minden éveben kiteszem az asztala felé a papírokat, egész évben azt nézi ha leül enni, így nem felejti el. Szia Lacibácsi, zavard meg a fiúkat is, majd sietek ebédre, jó munkát sziasztok. Kimentem az udvarra, a taxis állt velem szemben, egy szatyorral a kezében.

-Szia, ne végre már, azt hittem nem jössz ki sosem, ne haragudj hogy tegezlek, és a bizalmad sem kétlem, csak ez most, tudod innen a lottózóig mentem, a kocsiban aludva vártam a nyitást, mert valahogy nem hittem el hogy van ilyen, bementem, és nyerők voltak a kaparósok, kézpénzben kértem a felét a többit utalják majd,, itt a fele és vissza szeretném adni, de amazt is visszahozom majd.

-Miért adnád vissza?

Azon gondolkodtam én mit tennék ha kapnék ennyi pénzt így hírtelen, de nem tudok rá választ adni, és most értetlenül álok az ember előtt, mert nem biztos hogy más visszajött volna, sőt azt hittem ő sem jön vissza.

-Figyelj, csaba vagyok, ne haragudj be sem mutatkoztam, én ezt a sorsjegyes dolgot komolyan gondoltam, igen így egyszerűen, mivel te a másodok ember vagy akin ezzel a sorsjegyes dologgal segítettem, a tiéd, neked adtam, fogadd el, egy köszönömöt már mondtál, mondj még egyet, és ne ragozzuk ezt tovább, ezt kérem.

Csörgött e telefonom, elővettem, egyszerre csörgött, Pista hívott Heni sms, nem fogadott hivás.

-pill ezt fel kell vennem.

Tudtam hogy mi következik, félek is, jön a hiszti, a nem fogadhatom el,,stb

-Szia Csabám, most kérlek ne mondj semmit. Tudom hogy ez a cselekedeted nem mindennapi, nem fogom tudni meghálálni, vagy akár visszasegíteni, nagyon nagyon köszönöm magam és az egész családom nevében, az életünket ekkora összeg nem csak megváltoztatja hanem más szintre tereli, az irántad érzett testvéri érzésemen ez csak erősített. Néztem kocsit, délután hozhatom el, nem új, egy éves sincs, holnap dolgozni kell vele. Eladjuk ezt a házat, ha nem leszek a terhedre, mint szomszédod, ott az utcád végében, van az a nagyon fullos ház, kis tóval, még két telken pár lóval egyebekkel, lehet a szomszédod lennék.Mivel a múlt héten voltam ott költöztetni, mondták eladó lesz, hívtam már, és ha nem haragszól, ha naponta legalább kétszer bedudálok, naponta vagy hetente többször áthívlak enni vagy csak koccintani, vagy éppen lóvagolni? erre mit mondanál?

-Azt mondom, ennek nagyon örülnék, és legyen ez így, boldog vagyok hogy ezt megtehettem, és ezt te így kimondtad. Nem ezt vártam, most úgy érzem, megtalálod majd magad ebben a világban, ez volt a vágyad. De most mennem kell, este beszélünk, gyertek majd át, Szia..

-Csabám, este ott leszünk.

Hangjában hallottam, elcsuklott, szememben is könnyek gyűltek, a taxis zsebkendőt vett elő, szemét törölgette, egyet nekem is nyújtott elvettem, és kifújtam az orrom, furán hatottunk, mindketten  könnyezve, mert valaki valakin segített…

-Mehetünk?

-Igen, indulhatunk, én nagyon hálás vagyok most neked, nem tudom ki….

-Menjünk mert nics elég zsebkendőnk ..és azt hiszem ezt megbeszéltük…