Milliók Érted

pepo•  2021. május 9. 20:01

Tégy jót minden nap

Kilencedik rész.


 

Megállt a kocsi a lottózó előtt, a taxis rám pillantott, intett a fejével, mintha azt mondaná, befelé.

Honnan érezhette hogy nem sok kedvem van bemenni, elkezdtem mocorogni, irataimat pakoltam a zsebeimbe, banszámlaszámom keresgéltem, virág, csoki. indulás. Mint aki sosem sietett, úgy indultam az ajtó felé, nem volt bent senki, ennek még örültem is, felpillantott az egyik eladó, amint megismert kopogni kezdett az asztalon, erre a másik eladó hölgy is rám nézett, döbbenten néztük egymást. Hosszúnak tűntek a pillanatok.

- ­Kézcsók hölgyek, ahogy ígértem itt vagyok.

- Ide jöjjön, szólt az egyik, mutassa mit hozott, hallottuk hogy nyert, de mi csak akkor hisszük le ha átszámoltuk.

- Szeretném ha ezt elfogadnák, hoztam virágot csokit, beadom minden iratom, és végezzék csak a számolgatást, ha alá kell írni szóljanak, én leülök ide szemben, mert sok a dolgom, az időm meg persze kevés, ha kérdésük van, szívesen válaszolok vagy segítek.

Nem szeretek nagyzolni, sem feleslegesen viccelődös kérdésekre válaszolgatni. Szépen lepakolgattam az irataimat, 3 bankszámlaszámot is hoztam, kényelmetlenül érzem magam, ez mégiscsak rengeteg pénz, a szerencse jutalma a semmiért, minden pénzemért megdolgoztam eddig, és ez olyan furcsa számomra, de majd megszokom.

-A kedvesebbik hölgy mosolygott, megjegyezte ez számára olyan furcsa, mert nem ujjongok, és nyugodt vagyok. A mogorvább elkapkodta a papírjaim, és gúnyosan oda szolt, foglaljon helyet a váróban. Fogtam magam leültem szemben, elővettem pár céges iratot, elkezdtem olvasgatni, kimutatások bérek, csak aláírnom kell, egy számla a kezembe akadt, a cég virágot rendelt, és az én címemre küldte, mára, de nem tudtam róla, nincs ma sem névnapom se semmim. Aláírva átlapoztam, egy pillanatra felnéztem, mert sutyorogva beszélgettek az eladó hölgyek, mosolyogva nagy pillantásokat intézve felém, felemelte a kezét a mogorva hölgy.

- Csak azt szeretném kérdezni, az összegek, milyen arányban kéri a számlákra.

-Azt hiszem egyenlő arányban szeretném, mindháromra egyforma legyen, köszönöm szépen.

Van még nálam egy sorsjegy, amit elővettem a zsebemből, mivel adakoztam már belőle, úgy éreztem most is kellene, a virág és a csoki nem elég köszönetnek. Arra gondoltam a végén odaadom, mintha nem nyert volna, vagyis még nem találtam ki, de ez a lottózós etikett nem hiszem megengedi a borravalót. Elővettem a telefonom, megnézem jött e valami üzenet, Heni egy üzenet, ennyi volt benne, már költözöm hozzád, mellékletben egy kép, egy fotelről, elmosolyogtam, mert emlékszem rá, elvitte, vagyis elkérte, mindig abban aludt ha fáradtan hazaért, csak úgy beleroskadt, és elaludt, amikor hazaértem nem ébredt fel, és én csendben vacsorát csináltam neki, ő csak úgy hívta amit főztem, összebaszott ételek, mivel nem mondanám hogy szépen főzök, de mindig jó ízűen megette, sok kedvence volt amit mindig velem csináltatott, lecsó, rakott krumpli.

-Kérekszépen egy aláírást, az egyik számla kész, az utalás egy órán belül megkapja.

Feláltam, egy skiccet, akartam, de arra gondoltam kiírom rendesen a nevem, rám mosolyodott, ránéztem az összegre, bólintottam, csendben nyugtáztam magamban hogy gazdagabb vagyok,

kezdtem érezni valami nagyképűséget, a pénz megváltoztatja az embereket, fura érzés fogott el, mivel nem szokásom, nem fogok költekezni, inkább valami másra vágyom, amim nincs vagy nem tettem meg eddig, még ezen is gondolkodom. Kinéztem az utcára, a taxis pont integetett, nagy vigyorral az arcán, visszaültem, már nem tudom mit akartam, a szokásos mozdulatok, zsebkendő keresés, apró a zsebben, kulcs megvan, telefon. Ránéztem, egy üzenet, Heni ült a fotelben, kezében kávé, nem az én készletem, nem az én lakásomban ült, szüleimében, a fal színe, hmm..emlékszem amikor elkezdem kifesteni, anyám a kedvenc borsólevesem főzte, apám keverte a festéket, amit persze ki kellett dobni, mert seszínű lett, én pedig  kikevertettem egy halvány szürkét, a nappalijukba, anyu nagyon örült, apám persze vitatkozott, ide ez sötét stb, De jó lenne vele vitázni, egy pillanatra megállt az idő, elkezdtem emlékezni, mennyire szerették őt, a kedves hangú hölgy, így hívták, mert mindig akkor hívott amikor anyuék voltam, valami fura időzítéssel mindig akkor hívott, pedig nem tudhatta mikor vagyok ott.

-Kérem kész a másik számla is, egy aláírást ide is kérek szépen .

Most a kedves hölgy hívott, végig kedves mosollyal volt irántam, látszott hogy alapjáraton kedves, azt megérzi az akivel beszél. Aláírtam, megint kiírva a nevem, kinéztem, a taxis integetett, vigyorogva, már elmosolyogva visszalobásztam a kezem, azt hiszem jó kedvem lesz ma, érzem ez így marad ma.

Most csak a  telefont néztem, van még pár iratom de nem igazán érdekelt, rácsaptam az irattartó fedelét, nem volt üzenetem, de elkapott az a régi gondolat, ráírtam egy üzenetet Henire, minden rendben?  Majd válaszol, ha valami gond lenne, amire nem is gondoltam eddig, bár mi lehetne, kipakol, felpakol, nálam lepakol, csörög e telefonom, István. Felveszem, csak kilépek az ajtón, nem tartozik senkire kivel mit beszélek.

-Szia Pistám,

-Szia Csbám, csak azt akarom mondani, van kocsim, hála neked, de most költöztetek, van még 2 kanyarom, kések a te fuvaroddal, de ez most nagyon fontos, igyekszem felpakolni, viszem a címre, már letelefonáltam hogy oda is későn érkezem, megvárnak majd, ha este érek oda akkor is. Ne haragudj de nem tudtam ennek a fuvarnak nemet mondani, a kocsim nagyon szuper, szép nagy, és majdnem új,hála nekem barátom..

-Semmi baj Pisti, csináld csak a dolgod, én annak örülök ha mindenkinek halad a szekere, de ezt te is tudod.

-Persze hogy tudom, ezért dolgozom neked, szia barátom, igyekszem.

Szia szia, kinyomtam a telefont, üzenet, Heni, minden rendben, köszönöm, klassz a fuvaros, igyekszik mindent a helyére pakoltatni, na ez jó hír.

-Kérem megvagyunk, kész a harmadik számla.

Aláírtam a harmadik utalást is, egy halom papír, a kedvesebbik hölgy megkérdezte, lesz e utazás a föld körül, vagy nyaralás, elmosolyogtam, talán de nem biztos.

-Kérnék mégy egy sorsjegyet, amivel lehet nyerni is.

Mosolyogtak mindketten, elvettem a sorsjegyet, zsebre tettem, elővettem a maradék egyet, 2 millió volt rajta, rám nézett a mogorvább, a szeme felakadt.

-Azt szeretném kérni mindkettőjüktől,  most elköszönök, ezt itt hagyom maguknak, majd elrendezik hogy váltsák be, osszák el, ez az én ajándékom, nem, nem kérek semmit, már itt sem vagyok, csókolom a kezüket, minden jót.

-De nem fogathatjuk el, mi nem..

-Ennyit kérek, tegyék meg nekem, és szép napot önöknek.

Kifelé menet, láttam hogy mindketten a szemüket törlik, a mogorva kinyitotta a sorsjegyet, érthetetlenül nézett utánam, én intettem, rámosolyogva, visszamosolygott, az arca mindjárt másképpen mutatott, tehát a mogorvasága ebből fakadt, éreztem hogy jót tettem. Csak akkor ér valamit egy segítség ha ez az érzés elfog, bármiért bárkivel.

A taxis nevetve fogadott, egyetlen kérdése volt, hova vigyelek, azt mondtam mindegy, együnk valahol, persze tud egy jó helyet. Indulhatunk, lazán bevágtam magam a jobb oldalra, ránéztem, és ennyit mondtam, igyekezz, nagyon éhes vagyok. Visszamosolygott, jó énis.

 

 

 

 

 

pepo•  2021. március 6. 21:41

Beszélnünk kell

Nyolcadik rész.

 

Lassan indultunk el, nagy pillantásokat vetett a taxis rám, de már nem volt vagy kedve, vagy ereje tovább vitázni.

-Kérlek. egy olyan boltnál állj meg útközben, ami mellett virágot is tudok venni, meg valami édességet,


megígértem  a lottózóban a két hölgynek ha nyerek viszek virágot és édességet.

-Rendben ahogy szeretnéd, fognak örülni, mert én már elkotyogtam, ne haragudj érte.

-Ezt azért nem kellett volna, majd mindenki erről beszél, kéregetnek kirabolhatnak.

-Ebben igazad lehet, ebben a városban nincs titok. na haladjunk, hol egy olyan bolt…

Nem is foglakoztam tovább vele, közölte tud egy jó virágost csak kicsit messzebb van, ne foglalkozzak ezzel, nincs fuvardíj.

Hátra dőltem, eszembe jutott Heni üzenete, telefonom kerestem, ahogy elővettem már csörgött is, Heni, egy pillanatra eszembe jutottak a vele töltött évek. Amikor elváltunk akkor, évekig nem múltak el azok a pillanatok, ahogy megbeszéltük életünk hogy folytatódjon külön utakon. A csörgés abbamaradt, letette. Belementem az üzenetekbe, Heni ezt írta,    Beszélnünk kell..

Ugyanezt az üzenetet kaptam régen, csak akkor még sms nem volt, papírra írta, és a konyha asztalon hagyta, korábban indult aznap dolgozni, akkor is ugyanez a furcsa érzés fogott el, pont mint most.

Vajon mit szeretne, vagy baj van, vissza akar lépni, igen, ilyen volt, sosem vállalta fel a hírtelen jött gondot, lehetőséget, még akkor sem amikor mellé álltam hogy ebben segítek, jó ötlet. Ment a vita, ki mennyire okoskodik. Aztán csak az lett amit javasoltam vagy meg is tette. Mindig hagytam hogy ő hozza a döntéseit, még akkor is ha sokáig agyalt rajta. Vissza kellene hívnom. Kinéztem a kocsiból, elhagytuk a kis városunkat, nem tudom merre megyünk, de most nem ez érdekelt, annyira érdekelt Heni üzenete, de valahogy a múlttal küzdök, kétségeim bonyolítják a tetteim, ez mindig nagy vészfék volt az életemben, kicsit hasonlítok most Henire,pedig veszteni valóm most nincs. Azt hiszem felhívom, megkerestem a számát, a telefon kicsörgött, felvette.

-Szia Csaba, végre megvagy, tudod gondolkodtam azon amit felajánlottál, én most úgy döntöttem hogy elfogadom, ha megengeded, ma már költöznék is, mert sürget az idő, azt szerettem volna kérdezni hogy a kulcsok ugyanazok?  mit hova tehetek, az életedet nem akarom felfordítani, és meg szeretném köszönni hogy ennyire jó vagy hozzám, tudom hogy annak idején hogy búcsúztunk el egymástól, és azt is hogy megígértük az életünket ez nem fogja sem megváltoztatni, sem befolyásolni.

-Igen Heni, a kulcsok mind ugyanazok, nem cseréltem zárakat, de abban hogy az életünk nem változott meg, nincs igazad, mert megváltoztatta, évekig vártalak, a napok ügy teltek el, minden nap vártam zörög a zárban a kulcsod, hiába mondtad hogy szeretsz és én is szeretlek, ezzel az érzéssel elválni, nagyon nagy teher, számomra évek teltek el, míg éreztem, már könnyebben veszem a napokat, mert kevesebbet gondolok rád, mire volt egy teljes éjszakám amit végigaludtam, de ez ne legyen szemrehányás. Tedd azt nálam amit jónak látsz, nem foglak zavarni, bármi kell segítek, egymást nem zavarjuk, bár van jó pár év mesélni valóm, gondolom neked is, legyen sok sok álmatlan éjszakánk, mint régen, de most sok a dolgom.

 -Nekem is, Csabi, majd beszéljünk még. Szia szia és köszönöm.

Kényszerből mondtam hogy sok a dolgom, hisz semmi dolgom, kezdtem beleveszni az érzéseimbe, féltem hogy így is nagyon visszakanyarodtam a múltunkba. Azt a napot amikor összepakolt nem felejtem el, a megelőző napokat sem, amikor minden este szeretkeztünk, és minden nap elbúcsúztunk, holnap nem jövök, mert feltartom az életed, nem akarlak kihasználni, és ezeket hogy békében, veszekedés mentesen történjen meg, istenem, mindent megtettünk hogy ne a mások hibájára legyen felírva, szinte óvtuk egymást, amikor elment, szeretkeztünk, az utolsó hosszú csók ami kitépte a szívem, ő pedig sírva mondta szeretlek, nem tudom elhinni ma sem, az évek nem törlik ki az elmémből sem a szívemből, most is ugyanazt érzem, ezt a kérdést mindig feltettem magamnak, akkor és azóta sokszor.

Miért szeretlek ennyire, mondja meg valaki, mert a szerelem ilyen. Kérdésekkel táplál, még akkor is ha ez megszakad, bármi miatt, szeretni szerelemmel egy embert lehet, ha pedig újra tudod szeretni, hát tedd meg, addig ameddig csak lehet, mert a szerelem, ilyen. Még szeretem most is, nincs és nem volt harag bennem, ha parányi volt is, egy nap, fél nap, a düh vagy harag elszáll, olyan tett amit meg kell bánni meg kell követni, de sokszor tettük így, kinyomott aztán visszahívott, ne haragudj, én vagyok a rossz, nem te tehetsz róla, mindig tolerálni kell a másik viselkedését, de sokszor nem tettük meg, most azt hiszem én rontottam el mindent, hisz nagyon rátelepedni egy társra nem szabad, meg kell hagyni az egyedül létet, a magadra hagylak, mert kell a magány terét hagyni hogy ha magadra találsz, én hiányozzak legjobban a magányodban. Furcsa hogy ezekkel az érvekkel foglalkozom, de annyiszor megtettem, talán nincsenek válaszok, jobb így, hisz az élet mindenre ad választ, ott vannak a napok hónapok évek közt, a végén mindenki a saját szavaival gondolataival mondja ki az egyetlen választ, amit igaznak érez, még mindig szeretlek, mindig szeretni tudlak, mindig szerettelek.

Lassított a taxis. Tényleg olyan boltot talált, ahol sorban van mindenféle üzlet, leparkolt, hátra nézett, rám kacsintott, egy cigit húzott ki a zsebéből, jelezvén, ő most rágyújt, bólintottam hogy vettem a jelzését és értettem, egyszerre szálltunk ki a kocsiból. Elindultam a közért felé, beléptem, köszöntem, kérdeztem hogy merre találok dobozos csokit, rövidre zárva azt hogy keresgéljek feleslegesen a sorok közt, vettem párat, nem tudtam eldönteni melyik milyen lehet.Kifizettem, irány a virágbólt, két hatalmas csokorral jöttem ki, a taxis rémülten nyitotta a csomagtartót, a nem lesz ez túlzás kérdésére a nem volt a válaszom. Beszálltam a kocsiba, egy mozdulattal elővettem a telefonom, Henire írtam egy rövid üzenetet, ennyit írtam.

Mert a szerelem, ilyen, ha kell csak segít.

-Mehetünk a lottózóba, gyorsan legyek túl ezen is.

-Hát tudod Csabám, engem is hírtelen tettél, kicsit gazdagabbá, kíváncsi leszek az arcukra, meg a sipítozásukra, nekem is olyan patáliát csaptak, alig vártam elszabaduljak onnan.

A visszafelé vezető úton, kicsit megkönnyebbülten, arra gondoltam, ma este mire érek majd haza, Heni ott lesz e majd, Pistáék átjönnek e majd, számtalan munkahelyi gond, de minden nap reggele egyetlen gondolattal mondattal kezdődött, egy régi kitűző amit Henitől kaptam, ez volt rajta, Ma is minden sikerülni fog. Ma sem lesz más…

pepo•  2021. február 13. 20:04

Ma minden a tegnapi

Hetedik rész..

Ma minden a tegnapi

 

Úgy érzem, az eddigi életemben, nem találtam meg magam, igaz éltem, megtettem mindent amit lehet, jót és a rosszból is adtam a sorsomnak bőven, mégis, megtalálni önmagunk, az élet nagy lehetetlen dolgai közt az egyik, vagy elveszünk, vagy leéljük az életünket, fenntartások szabályok, mások kénye kedve szerint. Egyszer akartam a szabályokat, szerettem volna, magamért másokért boldog lenni, de mivel eljátszottam a lehetőségeim, így nem fogadtam sem én el ezeket a feltételeket, sem az akkor kapcsolatom. Megbántam, ezekkel a dolgokkal élni kell tudni, megfelelő holnapok reggelekkel, mert ilyenkor ébrednek fel azok a gondolatok, amik lehúznak, ettől elronthatod saját magad vagy környezeted érzéseit. Na majd egyszer biztosan megtalálom önmagam.

A taxis végig mesélte az életét, én meg csak hallgattam, elnevetve magam néha, vagy csak bambán az ablakon kibámulva néztem a város minden mozdulatát, már nem vagyunk messze, észrevettem hogy az út hosszabb volt kocsival mint gyalog, arra gondolok, talán többet tud így kérni, de eszembe jutott az órát kikapcsolta. Mivel szimpátia alakult ki, a pénz hatására vagy a tettem vitte erre a síkra, azt nem tudom, de szívesen beszél, mert a szája be nem áll. Istenem mennyit beszélgettünk mi is annak idején Henivel, hajnalokig , négy órákat aludtunk hetekig, hónapokig, minden áldott napunk egymással ment el. Nagyon fájt hogy egyik nap még volt, másikon pedig a némaságban a hiánya, hónapokig kerestem vártam, hátha felbukkan, hív vagy egyszerűen, betoppan hozzám. Nem történt meg, A kocsi fékezett.

-Hát akkor kedves új barátom, isten veled, megkérlek valamire, itt van ez a jó pár sorsjegy, rád bízom, de mivel nem ismerlek, és ha hiszed ha nem, ennek ellenére bízom benned, hát a sorsjegyeimet akartam kiváltatni veled. Mert van még pár nyerő nálam.

-Hogy mondja? neeem, most fél nyolc, leteszem a kocsit alszom egyet, addig tegye maga is a dolgát, én itt leszek ebéd előtt, majd én is kiváltom azt amit kaptam. Remélem így megfelel.

 

Erre nem tudtam mit mondani, köszönt intett, felhúzta az ablakot komótosan elhajtott, úgy érzem nem fog visszajönni, a rendszámát láttam, de igazából ez most nem fontos, ha jön jön, ha nem nem.

Bementem a épületbe, az előtérben már hallottam a gépek moraját, megszokott morgást, ahogy a fiúk dolgukat végzik, felmentem az emeletre, bekopogtam, bár tudtam Annus is bent van már, reggelit készít magának, és főzi a kávéját is, persze ad nekem is belőle, olyan kedves reggelek ezek, bár én inkább teás vagyok, de nem bírnám ki a reggelt a kávéja nélkül, hallom hogy csapodik a kisszekrény ajtaja, ilyenkor elpakolja a kávés kellékeit, azt hiszi idegen jön, minden reggel ezt teszi, nyolc év alatt egyetlen egyszer jött be más reggel, egy perccel elébb ért ide egy futár, IGEN TESSÉK!

Hallottam a hangját, erre benyitottam.

-Szép reggelt Annusom, csinálsz nekem is egy nagyon finom kávét!

Annus rám nézett, nagyra tárta a szemét, karját széttárta, és azt mondta, na gyere ide, hagy öleljelek meg,

-Mi van veled csabám, így nem jöttél be vagy hat éve dolgozni, gyere ide kisfiam.

Néha eltúlozza a szeretetét, nem mondom hogy az ölelése kárt okozna bennem, inkább jól eső érzés tölt el, hisz ki ne szeretné ha megölelné valaki, és pont olyan akit még szeret is, gyermekkora óta.

Megölelgetett, aztán kávét készített nekem, fahéjjal ahogy szeretem, két cukor nélkül, ezt mindig megjegyzem, vagy ő, kis tejjel, érzem az illatát, finom lesz ma is.Kezembe adta a nagy csészét,na mesélj, mi történt.

-Röviden mondjam vagy ahogy történtek a dolgok.

-Röviden kisfiam mert te annyit fecsegsz, lemegy a nap, és csak addig jutunk hogy tegnap innen elmentél anyagot rendelni, ami már meg is jött, mivel valaki felimert tegnap, a főnök maga jár rendelni, még a végén pletyka lesz hogy nincs pénzed melósra.

-Tegnap innen hazafelé persze bementem rendelni, aztán egy lottózóba is betértem,

-oda meg minek mentél, sosem voltál egy szerencsejátékos.

-Hát pont ezért mentem be, de ma elvileg vissza kell menne, mert nyertem egy rakás pénzt, nem merem megmondani mennyit, de el is szórtam hazáig egy adagot belőle, pisti karambolozott, a kocsija totálkár, ma vesz ujjat, holnap már tud szállítani, szóval reggelig ott aludtam náluk, mert kicsit örömünkben berúgtunk, jaj, még valami, Henit tudod, emlékszel rá, most ne legyél ideges de ha este pakolnak a házam előtt, ne lepődj meg, odaköltözik egy kis időre hozzám, őt is tegnap találtam meg hazafelé.

-Figyel ide Csaba! engem tudod nem érdekel mit teszel ha nem is olyat ami tetszik nekem, engem nem, mondom, nem érdekel, mert tudom hogy jó ember vagy, és másokért mindent megteszel, de az érzelmeid vezetnek, ezt is tudom, érzésből teszel mindent, de Heni, tudod hogy haragudtam rá, mert elment, tudom hogy mi történt vele azóta, mert Erzsó a barátnőm nagy hírvivő ebben a kisvárosban, ha ő megtud valamit vagy kitalál valamit, az meg fog történni, szóval mennyit nyertél, ötvenezret?

-Nem annál egy kicsit lényegében többet, de ez most nem lényeges, szóval anyuék üres részében fog lakni, míg nem talál valami új albérletet, bár legszívesebben segítenék neki, megérdemli, még akkor is ha annak idején…érted Annuska, hisz szerettem, nem tudok szívet cserélni, hiába mondtam olyan rosszat vagy sértőt, amikor azt akarod hogy vége legyen valaminek, aminek értelme nincs, meg kell tenni, hogy legyen hatalma a szónak, az érzések pedig ha nem is múlnak el, tudod mennyit ért neked, tudom bonyolult. Szóval ennyi történt, azt már nem mesélem el hogy reggel is Heninél jártam, idefele, tegnap is, vacsora reggeli is volt, amit ő rakott nekem, sőt el is hozta hajnalban.

-Hát engem nem érdekel de ha ebből bajod lesz kikaparom a szemét,,

Elmosolyodtam mert tudtam hogy ez csak féltés, bár szerintem meg is tenné ha úgy adódna.Megittam a kávét bementem a szobámba, Annus elég jól kezelte a dolgot, nem vitázott, nem kérdezett sokat, még a nyereményre sem volt kiváncsi, az asztalon túl soknak láttam a papírokat, számlák bérek, anyagkiszámolás, szerződések, na neki is álok, levettem a kabátom, leültem a székembe, elővettem a kedvenc tollam, Annus majd hoz egy kávét tizenegy körül, addig innen nem fogok felállni, max ha nem keresnek. Lassan megy az idő, jár az agyam, merre kell még ma mennem, lottózó, ja el ne felejtsek virágot csokit vinni a két eladónak, Heni is csak kavarog bennem, egyszerre félek és egyszerre várom, még nem tudom miért, de majd kiderül. Megint az a furcsa érzés, mi történik és miért, ezeknek a dolgoknak miért most kell megtörténnie, eddig miért minden olyan egyszerű, ez a két nap már bonyolult, túl bonyolult valamiért. Kopognak az ajtón. Anna az.

-Itt egy úriember, érted jött, nyugi, nem rendőr, kint vár az udvarban, előbb menj be az embereidet nézd meg, tudod, kell a jó szó a dolgozóidnak.

- Ki  keres, nem mondta a nevét?

-Nem, de várhat mert idegesnek tűnt, az ilyen majd megnyugszik, rá fog gyújtani, menj csak, majd tartom a frontot.

-Lementem a műhelybe, Laci bátyám éppen egy karé kenyeret majszolt, egy fél szál kolbásszal a kezében mosolyogva, jött elém, tele szájjal beszélt, mint mindig, megszoktam, nyújtotta a kezét, amiben a kolbász volt, meg sem lepte hogy letörtem a felét és beleharaptam.

-Szia Lacibá, hogy vagy, minden rendben, ezt a kolbászt vetted vagy loptad, ?

-Szia górékám, Csabám ezt meg sem hallottam, én csináltam, de egyél hozzá kenyeret meg savanyút, mert kicsit megbillent az erőspaprika, amit szórtam bele, még engem is csíp, pedig tudod hogy szeretem, na Csabám, szólj kérlek a lakatosnak, mert elrepedtek a védőburkolatok tartói a gépeken, jön a munkavédelmis a jövő héten, látod nem felejtettem el, mivel te kitetted egy éve, hogy ne járjon le, én meg figyeltem minden áldott nap, na szóval kell a számitógépes gyerek is, mert meghoztad az új csomagot a régi programhoz, de nem tudjuk feltenni, mivel valami szar,leáll, aztán a fiúk azt kérdezik. mennyire lesz vastag a fizusboriték, ígérted a jutalmat,,

-Lacibátyám, a lakatost mára hívtam, háromra, ötig itt lesz, ha maradsz írd be magad, túlórába, a gépet délbe jönnek rendbeszedni, míg esztek megcsinálják,,tudom fél óra nem elég, de ma nem itt fogtok enni, hanem szemben az étteremben, mind a négyen, lebeszéltem rendeltek valamit, Annust is vigyétek, amit esztek állja a cég, ha lesz időm én is jövök, úgy is akartam beszélni veletek, a béreket emelni fogjuk, csak hogy menjen a pletyka. A többiek kint cigiznek?

-Ez igen, mára csak ennyit intéztél? Fiam ezért ilyen jó ez a munkahely, mert te vagy a góré, mondhatom a fiúknak hogy mik a hírek?

-igen mondhatod, azt mond, a béreket szép fizetésre emelem, ennyi elég?

-Igen Csabám, köszönjük, de most be kell kapcsolnom a kettest, ha nem haragszól, meg kell nyomnom a mai napot, ha jönnek a gépet csinálni, meglegyen a norma.

Szerettem az öreget, sosem volt gond vele, csak annyi hogy minden évben elfelejti a gépek engedélyét, de már nem fogja, minden éveben kiteszem az asztala felé a papírokat, egész évben azt nézi ha leül enni, így nem felejti el. Szia Lacibácsi, zavard meg a fiúkat is, majd sietek ebédre, jó munkát sziasztok. Kimentem az udvarra, a taxis állt velem szemben, egy szatyorral a kezében.

-Szia, ne végre már, azt hittem nem jössz ki sosem, ne haragudj hogy tegezlek, és a bizalmad sem kétlem, csak ez most, tudod innen a lottózóig mentem, a kocsiban aludva vártam a nyitást, mert valahogy nem hittem el hogy van ilyen, bementem, és nyerők voltak a kaparósok, kézpénzben kértem a felét a többit utalják majd,, itt a fele és vissza szeretném adni, de amazt is visszahozom majd.

-Miért adnád vissza?

Azon gondolkodtam én mit tennék ha kapnék ennyi pénzt így hírtelen, de nem tudok rá választ adni, és most értetlenül álok az ember előtt, mert nem biztos hogy más visszajött volna, sőt azt hittem ő sem jön vissza.

-Figyelj, csaba vagyok, ne haragudj be sem mutatkoztam, én ezt a sorsjegyes dolgot komolyan gondoltam, igen így egyszerűen, mivel te a másodok ember vagy akin ezzel a sorsjegyes dologgal segítettem, a tiéd, neked adtam, fogadd el, egy köszönömöt már mondtál, mondj még egyet, és ne ragozzuk ezt tovább, ezt kérem.

Csörgött e telefonom, elővettem, egyszerre csörgött, Pista hívott Heni sms, nem fogadott hivás.

-pill ezt fel kell vennem.

Tudtam hogy mi következik, félek is, jön a hiszti, a nem fogadhatom el,,stb

-Szia Csabám, most kérlek ne mondj semmit. Tudom hogy ez a cselekedeted nem mindennapi, nem fogom tudni meghálálni, vagy akár visszasegíteni, nagyon nagyon köszönöm magam és az egész családom nevében, az életünket ekkora összeg nem csak megváltoztatja hanem más szintre tereli, az irántad érzett testvéri érzésemen ez csak erősített. Néztem kocsit, délután hozhatom el, nem új, egy éves sincs, holnap dolgozni kell vele. Eladjuk ezt a házat, ha nem leszek a terhedre, mint szomszédod, ott az utcád végében, van az a nagyon fullos ház, kis tóval, még két telken pár lóval egyebekkel, lehet a szomszédod lennék.Mivel a múlt héten voltam ott költöztetni, mondták eladó lesz, hívtam már, és ha nem haragszól, ha naponta legalább kétszer bedudálok, naponta vagy hetente többször áthívlak enni vagy csak koccintani, vagy éppen lóvagolni? erre mit mondanál?

-Azt mondom, ennek nagyon örülnék, és legyen ez így, boldog vagyok hogy ezt megtehettem, és ezt te így kimondtad. Nem ezt vártam, most úgy érzem, megtalálod majd magad ebben a világban, ez volt a vágyad. De most mennem kell, este beszélünk, gyertek majd át, Szia..

-Csabám, este ott leszünk.

Hangjában hallottam, elcsuklott, szememben is könnyek gyűltek, a taxis zsebkendőt vett elő, szemét törölgette, egyet nekem is nyújtott elvettem, és kifújtam az orrom, furán hatottunk, mindketten  könnyezve, mert valaki valakin segített…

-Mehetünk?

-Igen, indulhatunk, én nagyon hálás vagyok most neked, nem tudom ki….

-Menjünk mert nics elég zsebkendőnk ..és azt hiszem ezt megbeszéltük…

pepo•  2021. február 6. 18:40

Ma minden sikerülni fog

Hatodik fejezet.


Ma minden sikerülni fog

 

Lassan haladtunk át a városon, zsebemben a visszakapott kulcscsomót szorongatva, mint egy kisgyerek aki visszakapta a kulcsát, olyan furcsa érzéssel, mintha rosszul esne annyi év után valami, egy pillanatra elővettem a telefonom, mintha megéreztem volna hogy üzent Heni, és tényleg, egy ikon ott ült, a telefonom sarkában. Megnyitottam, ez állt benne, ma gyere be,  korán van még, de mivel nálam hajnalban volt, kértem a taxist, kanyarodjon a főtér felé, a kis boltnál kértem lassítson le, meg is tette szó nélkül, lassan közelített, égett bent a villany, és mintha láttam volna az alakját, az ajtónál állni, lassan tovább hajtott a taxis, bár szerintem sejtette hogy szólni fogok, álljon meg. De nem tettem meg, életemben sok olyan dolgot tettem amit megbántam, lehet ez is az lesz.

-Kérem legyen szíves álljon félre, beszaladok egy pillanatra akis üzletbe.

-Heni falatozójába, ?

Megijedtem egy pillanatra, ezt honnan tudja. Lehet csak megsejtet valamit, a visszapillantóból nézhette, hogy mit nézek.

-Igen, megvárna legyen olyan kedves.

-Persze, semmi gond, ha hoz egy hamburgert nekem ki is kapcsolom az órát.

-Persze hogy hozok, még magamnak is egyet, bár én reggel már azt ettem.

Láttam a mosolyát kifelé szállva, azt a mozdulatát is amikor odanyúlt hogy kinyomja a taxióráját, kedves ember, vagy csak tapasztalatból tudja, tíz percnél ez több lesz.

Lassan felkaptattam a járdára, száz méterrel odébb állt meg, gyors léptekkel haladtam az üzlet felé, már majdnem odaértem, amikor kinyílt az ajtó, Heni elém lépett, hátratette a kezét,és így szólt.

-Bocsánat hogy bementem hozzád, nem volt jogom ennyi év után beesni hozzád, ne haragudj kérlek,  de olyan jó lett volna reggel egy régi baráttal beszélnem aki megért, szia jó reggelt.

Egy mosolyt még erőltetett az arcára, tudtam hogy valami baj van, ennyi év után is felismertem nála a gond tünetét.

-Szép reggelt Heni, ha ez megnyugtat, eszembe sem jutott sem zárat cserélni, sem eltenni a dolgaidat, hisz láthattad, megvan minden ami ott maradt, inkább azt mond el mi bánt, látom rajtad hogy gondod akadt, ha tudok segítek, most úgy tudok erre időt szakítani.

Most az aüzenetre gondolok amiben úgyanezt kérte.

-Sürgősen kell találnom egy albérletet, felmondák a mostanit, ahol évek óta lakom, eladták nem csak a házat amit béreltem, hanem a fél utcát, elbontják, új házakat építenek majd a helyére, egy hetet adtak hogy kipakoljak, mindenem el kell hurcolnom, ne haragudj hogy most hogy felbukkantál, pont beléd kapaszkodom, de nincs senkim, nincs egy barátom aki mellém állna, borzasztó hogy ezt történik, hisz mindent ez a kurva sors, felrúg elvesz.

Heni zokogásba tört ki, összeroskadt egy széken, és folytak a könnyei, pont úgy mint amikor elment, sírva ment el, és én is sírtam vele, azóta egyszer sírtam, szüleim halálhírén, a temetésükre sem emlékeztem, egy évig pedig szinte azt sem tudtam milyen nap van.De most tennem kell valamit, mellé húztam egy széket, odakuporogtam pont úgy mint régen, amikor együtt sírtunk.

-Heni figyelj ide, odahozod a cuccaid hozzám, anyuék lakrésze nem üres, de ha akarod ott a garázs, oda is fér sok bútor. sok cuccod,a lakás be van rendezve,szekrények üresek, akkor jössz mész amikor akarsz, külön bejárat. Ez így elsőre megfelel, én azt hiszem, nézd a véletlenekkel vagyok tele a héten, itt a kulcsod, amit most visszaadok és azt teszel amit jónak látsz.Heni rám nézett, zsebkendőjével letörölte a szemét, nagyot fújt a pisze orrán, átölelt.

-Tudtam hogy az életünk még keresztezi egymást, és tudtam régen is, mi egymás életébe azért kerültünk hogy segítsük egymást.

-Tudom Heni hogy ezt gondoltad, régen is momdtad, tudod az életemet ez vezette eddig is, jót tanítottál régen, megszelídítettél, mint abban a könyvben, amit elolvastál nekem, A kis hercegben, "Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelídíteni,,,ezt sokszor elmondtam magamban, de nem tettem meg, és nézd, most újra vannak könnyeim, miattad, annyi idő telet el, nem tudtam sírni, csak egyszer.

Meglepett, és szinte fájt hogy ezt most így kellett átélnem, percek teltek el az egyszerű, mégis mindent megérő ölelésben, amit régen éreztem, eszembe jutott a taxis, a hamburgere, az idő, ami most végtelenné nyúlt.

-Heni gyorsan két hamburgert , egyet nekem a taxisnak, kint vár, gyorsan, elkések.

-Igen Mudrus, már készítem is, majd hívlak, még ezt át kell gondolnom, nem költözhetek a nyakadra,

Évek óta nem szólított senki így, a keresztnevemen, igen, így csak ő szólított, gyorsan megkaptam a két hamburgert, sütiket is tett mellé, már indultam volna kifelé amikor visszafordultam.

-Heni, itt a kulcsod, odahaza minden a régi, minden ott van ahol hagytad, ahol régen is volt, a kerti csap nem jól zár, a kapu pedig szorul, mint régen.

A kulcsot letettem a pultra, ránéztem, mosolygott, a szeme csillogott, a nyakában az a nyaklánc amit én vettem neki. még mindig hordja.

-Szia, szép napot neked, ha rám hallgatsz ma bezársz, és kezd el költözni, küldök egy régi barátot aki most szedi össze magát, fuvaros, Pista a neve, majd meglátod, meg fogod ismerni, ide küldöm, mondjuk ma biztos nem, mert vele ittam hajnalig, de délután történni fog valami, majd beszélünk..szia.

Gyorsan szaladtam vissza a taxihoz, előre fogok ülni, de ahogy kinyitottam az ajtót meghallottam a sofőr horkolását, ránéztem az órámra, egy órát voltam bent, elment az idő, a csendes öleléssel, elrohant úgy ahogy ez a sok év, nélkülünk , ez a reggel is úgy indult, mint ahogy az a kitűző amit olyan régen kaptam Henitől, az van rajta, Ma is minden sikerülni fog, A taxis felébredt, rám nézett,.

-Mi történt,

-Semmi már indulhatunk is, itt a reggeli, hamburger süti,

-Rendben köszönöm, akkor ez a kanyar idáig le is ment, mondjuk azt hogy megvesztegetett egy hamburgerrel, az órát meg nincs kedvem bekapcsolni, mert ma úgy képzelem minden sikerülni fog.

-Jólvan, mivel ez ez én szlogenem, és nekem is minden sikerülni fog ma, ebből a sorsjegyekből húzzon egyet, figyelmeztetem, mind le van kaparva, és mind nyert,

Előkaptam 4 sorsjegyet, mert csak annyi akadtam belső zsebemből a kezembe, kihúzott egyet gyorsan, láttam az arcán a nem hiszek ma semmit el ábrázatot, én már mosolyogtam, megfordította, és elröhögte magát.

-Kapja be az összes faxom, ezt valami vicc, ezen van összesen kettő, hét, nyolc millió. ember az rengeteg pénz.

-Akkor leszel szives elindulni mert sietek

-arany apám ezért ebben ez évben hozlak viszlek ahova akarod.

-Lehet igénybe is veszlek, nyugodj le, és menjünk már.

A további úton azt hallgattam mit vesz az asszonynak gyereknek, magának a szomszéd  barátnőjének, akiről az asszony nem tud, pedig baránők, nagyszerű ez a reggel, szinte érdemes volt bemennem tegnap venni sorsjegyet. Közben arra gondoltam, most Heni mire gondolhat ….

pepo•  2021. január 23. 16:25

Reggeli történet

Ötödi fejezet

 

 

Már csak pár házra vagyok otthonról, érzem hogy fájnak a lábaim, nem vagyok hozzászokva a gyalogláshoz, pedig annyit bicikliztünk gyerekkorunkban, mindenhova futva mentünk, ment az örökös versengés, fogadás, egymás leigázása, sokszor én voltam a gyorsabb, most meg ez a pár kilométer kifog rajtam. Lakáskulcsom kerestem a bal zsebemben, de hogy belenyúltam a sok sorsjegyet tapogattam, ha egyet is kiejtenék, biztos aki megtalálja beváltaná, mi lenne ha a postaládákba tennék egyet-egyet. Megmosolyogva értem kis házam kapujához, kulcsot a zárba tettem, egy pillanatra mintha éreztem volna hogy figyel valaki, ahogy hátra néztem, a sarkon befordult a biciklis, furcsa színű kis hátsó kosárkával, egyre megy, egyszerre vagyok fáradt és másnapos, valahogy csak eltelik ez a nap is. Már az előszobában ledobáltam minden ruhám, vágytam a zuhanyra, ahogy beálltam a zuhanyzó alá, kinyitottam a meleget, megvártam míg olyan forró nem jött hogy már elviselni nem tudtam, aztán a hideget engedtem magamra, jót tett a tegnap estének, megborotválkoztam, felöltöztem. Éhesen a hűtő elé álltam, nem tudom mit találok benne, igazából nem emlékszem mikor voltam utoljára boltban, félve nyitottam ki, talán lesz benne tojás, szalámi vagy sonka. Ahogy kinyitottam az első amit megláttam egy nagyobbacska doboz, amit biztosan nem én tettem oda, hisz csak olyan rében nem nyitottam ki hogy elfelejtettem volna. A doboz papírdoboz volt, rajta egy jól olvasható felirat, amin az állt, gyorsbüfé, ételkiszállítás, rajta egy dátum, január 21, de hisz ez tegnap volt, hogy került ide, hisz nem voltam idehaza, és ezekszerint én nem tudok erről, tehát én nem tettem ide, vagy mégis és ez az egész álom, valahogy nem áll össze a kép. Gyorsan kivettem és az asztalra tettem, hoztam egy pohár vizet, leültem, vajon mi van benne, ahogy kibontottam egy kis kártyát vettem ki belőle, egy üzenet.Meglepett az üzenet, de ebből így minden kiderült. Szia Heni vagyok, tegnap hogy nálam jártál, eszembe jutott záráskor, hogy azokat az ételeket amit másnap már nem akarok eladni, bedobom neked hazafelé, erre is jöttem de nem voltál idehaza, reggel korán kezdek, és emlékszem adtál egy kulcsot, még régen, eldöntöttem ha nyitja a kaput, bejövök, leteszem a teraszodra,a kulcs meglett, az ajtót is nyitotta, behoztam a teraszra, mivel kopogtam hátha fent vagy már,de semmi, ne haragudj, de a bejárati ajtót is kinyitottam, betettem a hűtődbe, mint régen, ha főztem, és áthoztam, kifele bezártam, a kulcsot bedobtam a postaládádba, ezt amúgy is vissza kellett volna akkor adnom.Jó étvágyat. Hát így kerülhetett ide ez a doboz.

Ahogy elolvastam eszembe jutott a bicikli amikor hazajöttem, akkor mehetett el, kimentem a postaládához, kinyitottam, ott volt a régi kulcs, ami az övé volt. Furcsa érzés kapott el, mintha megsértődtem volna, olyan felszíni fájdalom, a múltból. Visszamentem, kulcsot egy kosárba tettem az előszobában, mint régen amikor hazaértem, bezártam, sosem hagytam benne a kulcsot, betettem egy kosárba, ahogy Heni is. Most hazaért a kulcscsomóm. Kibontottam a dobozt, egy hamburger volt benne, valamilyen sült hús, két szelet puncs süti, a kedvencem. A hamburgert kivettem, kicsit megmikrózva leültem, lassan ettem, mindig ez volt a hibám, gyorsan ettem, most a gondolataim miatt sem tudtam volna gyorsan megenni, a tegnapi nap, olyan hihetetlen, ezt a sok pénzt talán mástól vehettem el, és lehet segítettem volna azzal ha tegnap eszembe sem jut, hogy gyalog induljak, el.De nézem a másik oldalát, nem találkoztam volna Henivel, de mivel bementem szerencsét venni, és segítettem egy jóbarátomon, mégis azt kell mondjam, nem volt a tegnapi nap, értelmetlen. tovább kell segítenem valakit ezzel a pénzzel, igen, Heni, ő lesz az, neki is jól fog jönni, még fiatal, az élete még így is ha szerencsét talál, sokáig boldogan fogja a napjait élni. Ma bemegyek hazafele megint, kerestem egy taxis telefonszámot, felhívtam, 7re kértem a fuvart, mivel már csak tíz perc addig, befejezem a reggelit, fogat mosok, várom a taxit, kiskabátom a sok pénzzel magamra húztam, bezártam az ajtót kifelé, leültem még pár percre a teraszra, ilyet sem tettem rég, kis kertem volt, megtehettem hogy mással tetetem rendbe, most is rendben volt, virágok díszfák, a gyep hibátlanul egyforma mindenhol, a kedvenc barackfám, a papafüvem, amit még együtt vettem Henivel, ahogy a szememmel kutatok a kertben, észreveszek két virágtartót a teraszon, két név állt rajta, Csaba Heni, ez hogy, hisz mindig itt voltak a teraszon, eddig miért nem tűnt fel, nem értem, az egyiken egy kis cetli vettem észre, odamentem levenni, Heni kézírása. Ez állt rajta, Én a pumpatartót tettem fel fordítva, te pedig a virágtartókat, elfelejtetted hogy a neveink rajta vannak? Gondolatom halk dudaszó szakította félbe, megjött a taxi. Gyors léptekkel kiszaladtam, a taxis intett, kikaput még bezártam, beültem hátra.

Jó reggelt, köszönöm a pontosságát, Dévény utca 25 be szeretnék eljutni, a söför   viszonzás után nagy gázt adott, látszott rajta nem igazán aludta ő se ki magát az éjjel. Ez a reggel is másképpen indult mit eddig, valami történik az életemmel, ezekkel a gondolatoll fogom ezt a napot tölteni, meg kell fejtenem miért történnek ezek a dolgok..

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom