zsu335 blogja

Álom reményt hozó hozzád szól most szavam hova tüntél tegnap? Álmodtam veled megint. reményekkel teli álmot. Álmaim zugában megint velem voltál , sejtem ki kincsem nekem. Könnyes szemmel ébredtem hova tüntél el melőllem? Álmomban karomban voltál megcsókoltál. Kedves hangoddal átkaroltál. Könnnyes szemmel ébredtem fel, féléberen kerestelek. Álmaimba burkolózva reményeim félhomályos szimpadán  ott voltál megint velem.  Remény kegyetlen remény reményteli szerelem reménykedem hogy egyszer megint velem leszel, és együtt éljük át a csodát, mint régen álmaim szimpadán.

Mozaikká tört világom. Nézem darabjait. Hmm, ez már soha sem lesz egész és a régi.

Egyik másik darab rég elveszett a múltban elhagytam mintha soha sem lett volna.

Össze kellene, rakjam, mélázok, de hogyan? 

Csillogó részeihez van kedvem, de a szomorú komorhoz nincsen. Nézem partomon a darabokat Dunámon meg meg csillan egy egy napsugár. Talán jel nekem?

Hajók dudaszói, csiripelő madarak és a csillámló víztükör.

Világom darabjai előttem. Velük mit kezdjek? Nélküled semmihez sincs, kedvem összerakjam?

Vagy egy mozdulattal Dunámba lökjem? Beleszórnám, had vigye, el innen csak te maradj velem.

Keresem, a darabok közt Te melyik lehetsz a legcsillogóbb ! igen!

Erőtlenül nézem csillogó vizem, kérlek vidd el néki üzenetem: gyere, mert eltört életem mit sem ér nélküled segíts összerakni, nélküled mit sem ér ez a tavasz.

Madarak énekét hallom csillogó vizem nézem-lelkem kiállt kedves gyere!  hol vagy itt a tavasz....

Mikor finom érintésekkel kúszott rajtam fénylő tekinteted, mikor bársonyos simítást festett bőrömre az éj, Hangod kedvessége feledtette magányom rég  Kedvesebb már nem lehetsz. Szíved  hallom, ahogy nekem üzen, s dobolása elringat az álmok  tengerén már tudom, hiszem, érzem, az igazi végtelen ez a végtelen  boldogság csak az  enyém... 

Útálom a távolságot köztünk ahogy soha nem leszünk egy pár, így maradunk tiszták, talán barátok, vagy árvák. Pillangók, vagy lárvák vagy bábok, az élet nevű lepke bábjai. A létezők, kiknek szárnyuk sose lesz. Színtelen csapongunk, álmaink  hálót szőnek, de mi nem szállunk, hát soha el nem kapnak. Szépek sem leszünk, s ha majd becsapnak, majd szenvedünk egy madárcsőrben, vagy megfagyunk egy téli csűrben, és széna bála alá bújva bábozunk majd szép kigyúlva..

Álmainknak színpadán, hol díszlet lesz a lepkeszárny, és csókod is csak álmodom, mert kettőnk közt a csillag-távol végleg úgy is elvarázsol..... szeretlek sejtem mégis téged..

Mint nehézkes íjat, úgy húzza meg az idő a nap útját az égen.. Olvadó fénytáncot járok véled..egyre hajló boltív alatt, így szépen. Langy könnyet csepegtető tavaszi szélben, bágyadt, de rajongó szívvel.. Mosolygó, nevető kacagó ajakként a nap mozgó íve nyárba ragyog be mindent. Mint hajnali szemből kikel a reggel. Délre a nyár, s a délután majd őszre vált. Persze a tél..Szögre akasztja az íjat, hideg ajakkal, suttogó hanggal,.. Újra hatalmas ívben járatja tompa lovát.Álmainknak színpadán, hol díszlet lesz a lepkeszárny, és csókod is csak álmodom, mert kettőnk közt a csillag-távol végleg úgy is elvarázsol.....

szeretlek sejtem mégis téged ahogy te akarod

Karácsonyi fények adjatok erőt adjatok csodát. Állok a téren forralt bort iszva. Fények vesznek körbe, halkan zenél a tér szeretetről regél.

 Nekem ez az igazi karácsony, hisz ott a mindenki fája,  zene forralt bor mézeskalács illat kell ennél több?  Mond ugye nem,, talán mégis? Megelégszem  evvel a képpel. Csodák vesznek körbe , kis karácsonyi csodák forralt bor fények. Hallo én élek? Nélküled alíg, oda képzellek a karácsonyi képbe,állok hallgatom a téri zenét iszom a bort nézem a képet csodát várok karácsony kérlek kérlek 

hova sodor a szél,

Béklyóban állok.

Szíved zárolta nálam a tavaszt. 

Kéretlen emlékek közt szívem rejtekébe burkolózva várom azt a percet,

amikor lakatom kattan, és nyíllik a zár.

Kulcsod lakatomba illik, te is jól tudod, mivel te zároltad nálam a tavaszt.

Várom hát kinyísd, és jöjjön a feloldozás és a forró vigasz.