zozz blogja

Testi mámor illatát hozza az őszi eső,
s csempészi sóvárgó tüdőmbe...
Felhőt Nap kardja szíven szúrván
röppen a vágy a szivárványos levegőbe...

Ujjai báli cipőben
lágy érintésként keringőznek arcomon,
Majd Árész nyilai fúrodnak bőrömbe
a parázsló, holdfényes alkonyon.

Tavaszi napsugár olvaszt jégpáncélt
a gömbölyű hegytetőn,
Patak mégis máshol ered,
érzéki síkságon, buja legelőn.

Csók csattan csendesen,
s testek ritmusra olvadnak össze...
Egymás fülébe lihegve, kézenfogva
kezdik útjuk a végtelen ködbe...