zozz blogja

Lemossa majd az eső 
ajkamról ottléted nyomát,
hét szín alatt örzöm
lelkünk hason moraját.

Így gondoltam...

De felgyúlt a Nap,
s égette rám érintésed.
Vágyakozva kívánom
minden lelki rezzenésed. 

"Valaki egyszer azt mondta, ha valamit nagyon akarsz, engedd el. Ha visszajön, akkor örökre a Tiéd. Ha nem, akkor soha nem is volt igazán a Tiéd."

 http://www.youtube.com/watch?v=42C9ZQGMOE0

Félek, hogy egykor elveszítlek,
s mégsem láncolhatlak magamhoz.
Pokoli kín ez, s úgy érzem ilyenkor
a szerelem csak félelmet, s szorongást hoz.

Érted mégis szembenézek velük,
s átadom lényem legmélyebb lényegét,
örömöm, bánatom, szerelmem,
ha kéred, mind a Tiéd.

Mert hát mit ér ezek nélkül az egész...?

szerk: semmit, de úgy látszik mégsem elég...

bort kortyolva dohányfüstben ülni,
s Rólad képzelegni.
csak ehhez értek én.
mert ekkor a csend betakar, s szemem
lehajtva Veled vagyok
December minden éjjelén.

Lelkednek szobáját ugyan csak
pillanatokra, de láttam már.
Mosolyba öltözött sebeket, s
fájdalmat lát, ki arra jár.

De szeretnék maradni, hogy olykor
igaz legyen arcod vidám tánca,
s akkor, két könnycsepp között
fittyet hánynánk a világra.