Gabi gondolatok...:)

Hallani vágylak

Micsoda semmi vagyok én,

csak eljövök hozzád,

mert hallani vágylak,

és várom a csodákat.

Meg  látni lenne jó,

tudni valóban létezel,

most is itt állok,

dacosan felszegett fejjel.

De néha meghajlok,

térdem nem rogy, csak a lelkem.

Ilyenkor egészen belül,

tudlak hallani téged.

          Ha már hallok           

Mély gyökerét hanyagul kitépem,

hogy magja se hulljon,

úgy dobom szemétre.

Ma kiölöm a bűnt magamból,

Igen, ma megtisztítom bensőm,

minden gyarló gondolattól.

Nem hagyva egyetlen morzsát,

kiszakítom alantas ösztönöm

minden maradékát.

Ki sokszor átsegítettél mindenen,

a megmaradt hatalmas űrt,

veled foltozom be Istenem.

Ha nem menne, hát eljövök újra,

mindent feladva,

ha kell térden csúszva.

Könyörögni hozzád magamért,

egyszer eljut szavam feléd,

ha kell szólok mindenkiért.

Mit üzensz elér fülemig,

és ha már hallok,

akkor majd szívemig.

           Köszönni jöttem             

Fohászt rebegnék, hallgass ma rám.

Megköszönni jöttem hozzád,

köszönni minden csodát,

mit kapok még talán.

Gyermekeim mosolyát,

minden egyes szívdobbanást,

ereimbe viszem tovább.

A kezet mi kezemben jár,

otthon minden melegével,

ringatva szívembe lát.

Napod meleg sugarát,

nyári szellőt, mi ruhámba kapva,

hajamba lopva jár.

Madaraid minden dalát,

hajnali harmattal érkező,

fűszálon csüngő csodát.

A terheket mit rám róttál,

vétkeimért büntetés jár.

Mégsem vádollak már,

ma csak köszönni jöttem hozzád.

Sehol sem vagyok  

Sehol sem vagyok.

Az úton mi hozzád vezet,

csak botorkálok.

Talán ha rád találok.

Csak látnám utam végét,

hívó karoddal ölelő melegét.

Mondd elég a hit?

Vagy az is csak semmiség,

benned bíznom csak gyengeség.

Tégy erőssé!

Csak addig hagyj itt míg kellek,

míg dolgom végezetlen.

sehol sem vagyok,

nekem vagy a minden.

Te vezess  

Láttam könyörgő szemeket,

benne ezernyi életet.

Néztem igaz könnyeket,

imára kulcsolt kezeket.

Találtam megfáradt szíveket,

hitben töltött éveket.

Tenyeremben szeretet.

Úgy fűzöm egybe,

gyenge ujjaim tiédbe temetve.

Falak közt hagyom múltam.

Faragott padok halk dalaiban,

veled térek egy másik útra.

Oda vezess hol nem vár más,

örök élettel teli várakozás.