Gabi gondolatok...:)

Nyugodj szív

Nyugodj hát, csitulj már szívem!

Hova siet most ritmusod,

mivé szalad benned vérem?

Magad miért hallatod?

Szád lassan enyémhez téved,

épp csak érintve ajkam.

Pajkos nyelved sem érzem,

ebben a dübörgő zajban.

Majd fordul a világ,

ölelésed éled bennem.

Rügyet bontó rózsaág,

nem vigaszt, vágyat kerget.

Nyugodj szív, csitulj már kedves!

Ringass még

Hagyhatnál még csóknyi időt,

csak egy ölelésnyit.

Még bújnék reggel elől,

karodba menedéknyit.

Még ringass,

dúdolj még valamit.

Öledbe altass,

hagyd napnak dalait.

Nehéz ma mennem.

Látod, ide kuporodtam.

Adj még helyet,

egy kicsit magad mellett.

Újra kell képzeljem

Betonra tükröt rakó pocsolyákba,

egy utolsó felhő folyik a földre,

gyakran magam előtt látlak,

alakod tapad hajnali ködre.

Apró lábak jönnek,

gyöngy-ízű nevetésbe

üzennek a csöndnek,

csobbanva közepébe lépnek.

Fodrozó köröket vetve,

felkavarják rezzenő sziluetted.

Újra kell képzeljem,

becsukott szemmel elrendeznem.

Hajnali szó

Rajtam maradt az a hajnali szó,

kis halvány búcsúzó,

pedig olyan kis apró.

Vissza is kérdeztem,

alig hallható.

Mégis itt maradt,

hozzám tapadva,

kabátom szegélyén ragadt,

szédelgett lassan.

Ringott velem az úton,

minden mozdulatban.

Rajtam maradt az a hajnali szó,

az a csendben rám vigyázó.

Szívednek gyöngyvirág   

Ma nem lehetek szemed,

folyton révedő tekinteted,

arcodra száradó

édes könnycsepped.

Ma nem lehetek kezed,

bőrömre simuló tenyered,

rezdülő ujjaid

puhán érintő ujjbegye.

Ma nem lehetek ajkad,

engem hívó szavad,

csókra csábító

testeden egy hajlat.

Holnap már leszek,

a minden lehetek.

Öledben vágy,

szívednek gyöngyvirág.