Gabi gondolatok...:)

   Nem tenger az…

Majd végre kisimul minden,

tükre sem fodrozódik.

Hagyom már a csendnek,

hogy megérintsen.

Valaki kavicsot dob,

örvény húzza semmibe,

táncol még tetején,

majd elakad a mélybe.

Szeretem  kósza köreit,

ahogy halkan csobban,

meg sosem torpan,

nem hiányzik semmi.

Kicsit még velem játszik,

partnak ütközik hulláma.

Csak mossa, töri a felszínt,

nem tenger az, mi sohasem morajlik.

/rendül, csikordul, elegáns, tudat, hiba, rőzse, mit, vétek, előző, igen/

Lassan letelik

Minden nap egy előzőt hajt.

Viszi tovább, igen.

Nehéz lesz majd,

úgy hiszem.

Rendül bennem a holnap.

És mint rőzsét,

halomba rakva a percet,

lassan letelik ez is.

Idebent,

Titeket magammal viszlek,

más nem maradt nekem.

Csak fogam csikordul néha.

Mit sem ér.

Ha volt hibám vagy vétkem,

elém már ne tegyétek.

Ezt is itt hagyom,

és elegánsan távozom.

Főnökömnek /aki valószínüleg sosem olvassa el/ :))

      Csak egy pillanat        

Milyen gúnyos a hold,

hogy kineveti gyenge léptem,

egyedül  kuszák, olyan vétlen.

Kacagj csak Te vénség,

vesd csak halvány fényedet,

reggel már a nap lesz,

ki játszik énvelem.

És Te, ki vágytál szeretni,

kinek karjában könnyű

minden szemérmet levetni,

aztán csak némán elcsitulni.

Így a huncut csillag a holdnak,

majd meg tudja üzenni.

Úgy nézzen magányos estémbe,

csak egy pillanat volt,

elrepül holnap a széllel.

Ki tudja mióta

Megint csak léptél egyet,

de csak lefelé,

képzeletbeli lépcsőm fokán,

pedig jó volna emberként nézni rád.

Felnézni, látni küzdeni,

nem fuldokolva árral úszni.

Most sem haragszom,

megbocsájtást tanulok,

már ki tudja mióta,

de újra semmi lettél.

Megtörhetnék tudom,

de látod nád lettem én.

Csak szelíden hajlok a széllel,

dacosan nézek szembe idővel.

Majd kivágnak ha kellek,

addig sebeket vérzek,

karcsún ringok tavak vizében.

Valami hegedül

Ez nem emlék,

csak valami ócska pillanat.

Benne halott remény,

próbál tudom, megint csak mar.

Rúg  még odább,

hogy lássam milyen silány,

a tudat ostobább,

rám ragassza kérődző magányomat.

És azok a csomagok.

Megint csak egyedül,

pedig nem nehéz,

de valami hegedül,

a rádió úgy maradt.

Meg a meleg, a nyár illata,

olyan, mint az ősz veled.

Mindjárt itt vagy,

csak ő előbb érkezett.