Gabi gondolatok...:)

   Nem tenger az…

Majd végre kisimul minden,

tükre sem fodrozódik.

Hagyom már a csendnek,

hogy megérintsen.

Valaki kavicsot dob,

örvény húzza semmibe,

táncol még tetején,

majd elakad a mélybe.

Szeretem  kósza köreit,

ahogy halkan csobban,

meg sosem torpan,

nem hiányzik semmi.

Kicsit még velem játszik,

partnak ütközik hulláma.

Csak mossa, töri a felszínt,

nem tenger az, mi sohasem morajlik.

    Érintésed maradjon

Szádba csókolom a hajnal maradékát,

időm most egyetlen perc.

Merészen elkérem jussom,

reggelünk utolsó hagyatékát,

aztán indulnom kell.

Maradjon rajtam illatod,

éjszakánk pajkos lehelete.

Kezed bőrömre nyomja billogod,

ruhám alatt borzolja testem.

Legalább érintésed maradjon,

ujjad lenyomatát vihessem.

/rendül, csikordul, elegáns, tudat, hiba, rőzse, mit, vétek, előző, igen/

Lassan letelik

Minden nap egy előzőt hajt.

Viszi tovább, igen.

Nehéz lesz majd,

úgy hiszem.

Rendül bennem a holnap.

És mint rőzsét,

halomba rakva a percet,

lassan letelik ez is.

Idebent,

Titeket magammal viszlek,

más nem maradt nekem.

Csak fogam csikordul néha.

Mit sem ér.

Ha volt hibám vagy vétkem,

elém már ne tegyétek.

Ezt is itt hagyom,

és elegánsan távozom.

Főnökömnek /aki valószínüleg sosem olvassa el/ :))

Tenyeredbe rajzolom

Hagy rajzoljam tenyeredbe múltam.

Nézd csak, simítok rajta

egyetlen vonalat.

Húzok egy görbét,

majd szépen gondtalan,

másik kezedre jövőm festem.

Új színt hoznék,

valami szebbet.

Ujjam fel sem emelve,

egyetlen vonallal

rajzolok szívet tenyeredbe.

      Csak egy pillanat        

Milyen gúnyos a hold,

hogy kineveti gyenge léptem,

egyedül  kuszák, olyan vétlen.

Kacagj csak Te vénség,

vesd csak halvány fényedet,

reggel már a nap lesz,

ki játszik énvelem.

És Te, ki vágytál szeretni,

kinek karjában könnyű

minden szemérmet levetni,

aztán csak némán elcsitulni.

Így a huncut csillag a holdnak,

majd meg tudja üzenni.

Úgy nézzen magányos estémbe,

csak egy pillanat volt,

elrepül holnap a széllel.