Kritya blogja
Akár a víz
A tűz felém jött, de nem féltem tőle,
Megérintettem és hideg volt a bőre,
Szemében látni véltem a lángot,
Pusztító volt, ahogy felém táncolt.
Elhittem mindent, amit mondott,
Mert annyira szép volt, mert mosolygott...
Úgy éreztem csak szeretni tudom,
De hirtelen belém mart a fájdalom.
Ahogy átölelt izzani kezdtem,
Pedig szép volt, pedig szerettem...
Mégis ellöktem és elfutottam,
Ő utánam nézett nyugodtan.
Azt suttogta olyan vagyok, akár a víz,
Egyetlen ölelésem is halálba hív,
Megálltam és visszamentem...
Ő megcsókolt és lángolt bennem...
A mindenség
Túl sok a megválaszolatlan kérdés,
Felém áradt megállíthatatlanul a sötét,
Láttam benne mily irdatlan a mindenség,
Jéggé dermedten itta be szemem a fényt,
A semmibe bámultam...
...És a semmi visszabámult belém...
Fátyol
Átvérzett ingemen látni véltem az éjszakát,
Vibráló kristályain áttört a sötét ragyogás.Védelmet szerettem volna, csendet akartam,S a megalázó halál karjába szaladtam.Rám hullott a bűbáj, a bűvölet violakék fátyla,Feltárult a mindenség ígéretének álma.Menny és pokol, varázslat és valóság egyben...Megdelejezetten a lángoló eső felé mentem.Kimondhatatlan bánat töltötte el lelkemet,Ahogy visszaomlott lassan magába és elengedett.Figyeltem ahogy a pillanat megtörni látszott,A mélység most a magassággal táncolt.Számkivetett lettem ebben a világban,Megérintettem az örökkévalóság szimbólumát és vártam...Újra láttam átvérzett ingemet és újra éltem,A halál ölelése gyönyörűbb volt, mint reméltem.Ittmaradásod
Láthatod önmagad szemem tükrében,
A Nap sugarában, a tenger mélyében.Ha bőrömhöz érsz elvesznek a szavak,Csak egyetlen gyémánt esőcsepp marad...Fényed betölti szívemben az űrt,Kisimítva amit a sors összegyűrt.
Örökkön – örökké
Tűzzé válok, s lángolok
Majd esőcseppként
A tengerbe olvadok…
Sötétséggé válok,
Én leszek a messzi távol
Hallgatok…
Meghalok…
Aztán újra eljövök,
Új testbe költözök
Elalszom, ébredek
Befejezem, megint elkezdem…
És ez így megy
A végtelenségig…
(Örökkön – örökké)
Valami hiányozni fog mégis…
A miértek, a célok, az okok,
És a bölcs válaszok…