|
|
Ki vagy te?2010-06-04 13:14:42
|
|
|
Ki vagy te? Talán a vasárnapi piacon voltam és te kiabáltad, hogy "vegyenek", vagy itt a kis sarki élelmiszerboltban csak előttem kaptad a kenyeret, vagy éppen a városi könyvtárban ültem s morgolódtam: "ezek a modernek", míg te elfordulva, leckédbe merülten, karjaiban a bársonyfotelnek kisírtad magad egy Kosztolányi-műnek és megszépített az irodalom, hiszen ezek a dolgok varázsszerűek s a csodákban hiszünk fiatalon. Vagy abban a kávézóban, fenn a téren, vagy a túrán, ahol a vad erdő, úgy óvott a lázas, délutáni fényben, mint hatalmas, szivárvány-napernyő. Vagy az írótalálkozón Budapesten, amikor összeértél kezemmel, amikor elhittem azt, hogy megszereztem, ami éppen-akkor-ott veszett el. A párkányon is kopogsz - csilló. Vagy talán, mint egy tollhegybe száradt fájdalom, a tegnapi jajongás íróasztalán heversz. Vagy szemüvegen páranyom vagy, mert mindent léteden keresztül nézek, és ha így nézek, akkor minden más. Ízed ragacsol a számban, mint a méznek s illatod füstös elme-kábítás. Megérezlek téged: ezer nő alak vagy. Ahová lépek, a vágy odarak. Mint a nyirkos, fölfordított kő alatt nagy hernyók, giliszták, férgek, bogarak, úgy hemzsegsz, nyüzsögsz és nyugtalankodsz bennem, rajtam, mellettem, bármely irányban s nem lehetsz sohasem versbe vont véletlen, mert vagy véletlen - vagy a hiány van. S mégis ki vagy te, ki a széledő százból mellkasomban eggyé tapadsz össze? Csak mint az óvatlan gyermek nevetsz, játszol és alkatrészekre bontasz közbe. Föltűnsz hídon, az utcán, a hivatalban, a parkban, a hintán, a buszokon, már vérző sebem vagy csontig kivakartan és nem alszom tőled, csak szuszogom. Mégis úgy kellesz nekem, mint ahogy kellhet egy holnapnak a szertelen remény. Még nem ismerlek fel, de ismerem lelked - s próbálgatom az emberek fején. 'BZ'
|
|
|
|
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
|
siskaeniko
|
2010-06-04 14:42:03
|
Nagyon jó lett kedves BZ. Többször elolvastam, mire rájöttem miről is van szó. Lehet, lassú volt a felfogásom, de remekül megírt vers. -Róla- Üdv: Enikő
|
|
Discordia
|
2010-06-04 14:44:09
|
tizenkettő - tíz, penge keresztes, gratulálok. Nekem itt kezdett igazán tetszeni: ''Mint a nyirkos, fölfordított kő alatt nagy hernyók, giliszták, férgek, bogarak,''... meg a szeretet, a Költészeté: ''hiszen ezek a dolgok varázsszerűek'' de a legjobb ahogy lezárod: ''Még nem ismerlek fel, de ismerem lelked - s próbálgatom az emberek fején.'' Attól függ a megtalálás, hogyan próbálgatod. dm
|
|
irenke
|
2010-06-04 16:58:51
|
IGEN! Ez Ő! Megtaláltad,már a Tiéd! Csodálatosan él benned... Nagyon nagy ''vers'' ez kedves Mester! Köszönöm,hogy megszületet! Isten Áldjon Érte! Ölellek szeretettel:Irénke
|
| Törölt felhasználó
|
2010-06-04 17:49:14
|
|
Ez jó :-)
|
|
kalimpali
|
2010-06-04 18:49:04
|
vágyakozós boncolgatós kétkedős szép
|
| Törölt felhasználó
|
2010-06-04 18:58:02
|
|
Zseniális:)
|
|
BZ
|
2010-06-07 11:40:23
|
Köszönöm a hozzászólásokat. BZ
|
|
Marie_Marel
|
2010-06-07 12:15:23
|
'' ahol a vad erdő, úgy óvott a lázas, délutáni fényben'' Itt felesleges egy vessző '' ahol a vad erdő úgy óvott a lázas, délutáni fényben'' Itt pedig hiányzik egy aposztróf: ''és alkatrészekre bontasz közbe.'' Így: ''és alkatrészekre bontasz közbe'. A vers pedig magával ragadó, olvasmányos és mély. Annyira teszik. :-) Ugyanaz a rész maradt meg bennem is a legjobban, mint amit Discordia említ. Szép volt, Zolka! :-)
|
| Törölt felhasználó
|
2010-06-07 16:37:11
|
skjhfsfhs Tetszik!
|
|
Edelweiss
|
2010-09-07 17:17:05
|
naháááááááááát! Én, ettől totál kivagyok! Köszönöm az élményt, Zolka!
|
|
janow
|
2010-09-07 21:53:07
|
Irtózatos jó!
|
|
BZ
|
2010-09-08 19:29:52
|
Kösz a hszt. Örülök. BZ
|
|
kalitka
|
2010-09-08 21:16:13
|
Jó kérdés!! ...van, hogy sosem jövünk rá...de sebaj... :)
|
|
davidkaa
|
2010-09-12 02:21:44
|
|
nagyon szép vers... szépen szépeket csodát írsz...
|
|
Ivory
|
2010-09-12 10:38:03
|
|
különleges, nagyon tetszik, ahogy írsz
|
|
BZ
|
2010-10-15 12:59:05
|
Köszönöm a hszeket. BZ
|
|
janow
|
2010-10-15 13:54:17
|
''Mint a nyirkos, fölfordított kő alatt nagy hernyók, giliszták, férgek, bogarak, úgy hemzsegsz, nyüzsögsz és nyugtalankodsz bennem,'' Ahogy az undorítót megszépíted, az már mágia. Ezt a mágiát keresem én minden versben, de ritkán lelem meg. Ez már költészet.
|
|
Vitorla
|
2010-10-15 14:04:01
|
Kalap le ! Nagyon szépen és észrevehetően célzottan keresed a választ ! :) Előbb vagy utóbb , megtalálod! kívánom Zolka, hogy sikerüljön maradéktalanul!
|
|
BZ
|
2010-10-15 14:45:37
|
Köszönöm. A szépet rettentő szavakkal, a rettentőt szép szavakkal kifejezni és befogadni. Ez állít kellő egyensúlyt a érzések között. BZ
|
|
|