Budai Zolka blogja

Történelmi áttekintő 1676-1700


Amikor 1676-ban hófehér mintás köntösében belépett az új törvényrendelet mögötti rozsdás szegekbe egy három hétre vissza sem vezethető papírzacskóban erjedt lehelet, abban a pillanatban Dél-Dakotában másképpen táncolt fitogtatósat a mosópor utáni csend és annak minden következménye. Ebből már tudni lehetett, mindössze tizenkilenc karátos anyahajók indulnak sejtésnek, hogy hitelügyintézőjüket időben elkápráztassák néhány sivatagi barlangrajz fénymásolatával. Persze, ez nem tetszett annak sem, aki nem is ismerte édesanyjának teherautóban megvilágított hátsó szándékait és 1677 második őszén 22 vagont permetezett le Belső-Bulgária ipartalanított
kesztyűtartójában. Az elnök ilyenkor egy percnyit sem tétlenkedve a salakpályákon túli meddőséget kezdte vizsgálni három műszakban és miután díszdobozos csillagfények jártak ki a szmokingok ujján keresztül, elhatározta, hogy egy tapottat sem morfondírozhat állampolgár a mangónyíráson.

Később 1699-ben, már zokniból forrasztott szívószálvégekkel nyálazott magának jegesmedvét az egész nagyhatalom.

A teljes tanácstalanságnak tojásrántotta és vöröshangya-invázió vetett melegágyat, ezért volt könnyű gondolatban elrepülni az összes szerencsejátékosnak egészen a sámánok, Kassa nokedlijében felgöngyölt vasútállomásáig. A birodalom akkor panírozott római számokat, amikor 1700-ban véglegesre borotválták a gyurmafigurák halálozási aránya miatt újra tatarozott bal kanapét.