Budai Zolka blogja

Nélküled

Soha nem látott ismerősök

és mellettem ülő ismeretlenek

bíztató szavai donganak körül

mint elrothadó húst a legyek.

Megtanultam sajnáltatni magam.

Megtanultam írni...- nélküled.

Felismerem a végtelenedet

és ha nem vagy... meddő szűkület.

S jönnek hozzám a színes mondatok

jönnek mint sírokra a virág

és hírdetik hogy mégse olyan kín

mégse olyan gyötrő e világ...

De ismerem végtelenedet

és ha nem vagy... összezáruló magam.

Akarok még büszkén harcolni egyet

mert van még erőm...van még... ha van.

'BZ'

József Attila fényképéhez

Van az a komor kopottas kép rólad...

Csak nézel onnan és ordítod minden bűnöm!

Ezért van az hogy beszédes arcodat

éjjel mindig szilánkosra gyűröm.

Majd reggel mint a megmosott ruhát

ama gondos kéz simára vasalja

úgy simítom azt a képet

tenyeremben vagy föléhasalva.

Mert egyszer így másszor úgy de kellesz...

S bocsásd hogy lelkem tükrét szemgödrödbe ásom...

Bocsásd meg hogy nem hagylak pihenni

és naponta ülök a vasútállomáson...

'BZ'

Sörözés

Apámtól egyszer tisztes pofont kaptam.

Emlékszem akkor úgy visszaadtam volna...

Most ülünk itt - ő nőtlen én anyátlan -

s ha megtenném tán semmit se szólna.

'BZ'

Bennem nincsenek halottak

Bennem nincsenek halottak.

Ha befogadlak örökké fogsz élni.

Mint kócos unokát a néni

ha zúgó járművektől félti

kézenfoglak és viszlek.

Elviszlek magammal.

Ne félj az úttól ha befogadlak

nem repülünk gépeken

de ha valami furcsa fény-felhők

magával ragadnak

ne maradj felnőtt

mert én sem kérhetem

hogy ne csupasz árvaként

válasszanak ki minket

ha befogadtalak

és rádsegítettem az inget.

Az inget ami fehér.

Viseld hogy bennem legyél.

S mert felesleges tudnod

ne kérdezd meg soha

hogy mi jár a fejemben

és éppen hova

tartunk kezed-kezemben.

Csak sétáljunk szépen rendben.

Ne szólj semmit csak legyen

csönd és legyen világos

legyen egy rét fehér virágos

legyenek néma bóbiták a hegyen

legyen legyen legyen

s legyen arcod vörös mint a rózsa

szemed bármi is legyen kék

s ami addig nem volt

csak lazára gombolt

vágyaid merték

néha-néha szívedbe súgni hogy kell

az legyen most egyszer

és sokszor még.

Ha befogadlak

én magadra hagylak bennem.

Játszanak majd és mosolyognak

veled a fények

bármit teszel semmi nem

lesz vétek

csak maradj néma

és viseld az inget kérlek.

Ha szeretsz megteszed

még ha miért azt nem is érted.

Talán mert úgy érzed

én is szeretlek téged.

Igen.

Én szeretem az összest aki belém vágyik

s mint titkot úgy mondom azoknak:

ha befogadlak nem engedlek halálig

bennem nincsenek halottak.