Budai Zolka blogja

Halmazok
 

A világ vagyok s világban a Föld,
a kék, a piros, a sárga, a zöld.
Európa. És Európában
már a hang is vagyok: a szó, a dal.
Már elkülönítve, megmunkáltan,
múlttal és jelennel vagyok magyar.
 
És én vagyok az ország, az egész
s az is, mi benne virágzik, enyész,
és én vagyok a megye, a város,
városban utca s utcában lakás,
a kisszoba vagyok s a homályos
íróasztali elszámoltatás,
 
mert én ülök asztalnál, az ember,
a két lábammal és két kezemmel,
és én vagyok még beljebb, a lélek,
én a büszkeség és én a hibák.
Milliónyi dolog közepének
vagyok titka - s titokban a világ.

'BZ'

Hosszan szívd


Építsd majd rombold le váradat,
magot vess és kaszálj a mezőn.
Kiapadt a szerelem. Csak pár adat
jegyzi, hogy egyszer egy áradat
csillogott fel benned könnyezőn
 
és lesz még minden nagyon nyirkos,
holnap vagy csak jövőhét keddre.
Híreket visz, aki neked hírt hoz,
gyermekeket nevel a gyilkos
és kedves, akinek nincs is kedve.
 
Atomok között csak mi is atom.
Hűvös van, mert nyitva az ablak.
Kinyitottad, de én becsukhatom
most vagy épp egy melegebb napon.
Téged is bármikor becsukhatlak.
 
Egy hatalmas fáról perceket ráz a
szomorúság és a rettenet ősz.
Nálam lakik, akinek nincsen háza,
közös a kalács, a víz, a váza.
Nálam laksz te is, ne mentegetőzz.
 
Szebbek a tiszta falak a rácsnál.
Szebb a piros vér a kéknél.
Szebb az, aki kenyérvéget rágcsál,
de rántsál combot és gombát is rántsál,
ha a harangok előtt hazaérnél.
 
Hosszú, sötét utcán aludt ki a lámpa.
Sötét a költő, mert sötét a világ itt.
Sötét a keze és sötét a lába
és sötétben gondol mindig a lányra,
csak a bőrrel eltakart villany világít.
 
A szeretet, mint nyugtalan fenyőszag,
folyton keres valamit a hallban.
A szeretet elől bújik az erőszak,
titokban ül és nem jön elő, csak
hallgatózik a tárgyak mögött - halkan.
 
A csillagok és a széttárt karú gépek,
mint a mennyezeten sok kicsi pók,
fényes élősködői az égnek,
felettünk parázslanak, égnek,
de igazán jól sosem láthatók.
 
Igazán jól nem látható semmi.
Aki ember, egyfolytában részeg.
Lenni úgy, hogy majd nem lenni.
Nem is kell tudnunk, hogy mennyi
egész dolog között vagyunk részek.
 
Vedd a szádba és köpd ki a mérget,
tanuld, tanuld, hogyan kell tanulni,
simogasd, aki simogat téged,
tartsd azokat, kik fejedre lépnek,
csak a súlytalan alatt lapulj ki.
 
Terítsd a válladra, úgy vidd a zászlód
és este az legyen lepedőd.
Nagyon szeresd a nem is látszót,
a süketnek is mondj egy pár szót
és hosszan szívd - majd engedd a levegőt.


'BZ'

IWIW

 Bejelöltelek. Ismeretlenül. Soha nem beszéltünk és soha nem találkoztunk. Legalábbis nem emlékszem rá. Egy városban lakunk és te annyi idős vagy mint én, így még az is lehet, hogy mégis találkoztunk és beszéltünk már. Talán egy szórakozóhelyen. Nem emlékszem rá.
 Egy városban lakunk. Igen, csak azokra szoktam rákattintani, akik közel élnek hozzám. És csak az ő képeiket nézem meg. Nem akarom vesztegetni az időm holmi túlzott álmodozással, mint akik a közelben kívánnak lakást vásárolni, de azért rendre megcsodálják a több száz kilométerre meghirdetett címlapos házakat is. De nem akarlak eladó ingatlanokhoz hasonlítani. Az adatlapodon vibráló "egyedülálló"-t nem lehet ilyen jellegű kínálkozással azonosítanom. Én csak a fotókat nézegettem rólad és a "Nyaralás 2010" mappát. Nagyon tetszenek. Bár, ugye, ide mindenki csak a legelőnyösebb képeit tölti fel? És ugye, a fotókon nem is mindenki hasonlít magára? Nem tudom.
 Én bejelöltelek. És azt sem tudom, hogyan fogsz reagálni. Ugye, téged nagyon sokan jelölnek be ismeretlenül? Visszajelölöd őket? Nem is foglalkozol velük? Velem mit fogsz csinálni? Egy üzenetben megkérdezed, hogy honnan ismerjük egymást? Akkor nekem írnom kell valami frappánsat. Valahogy ki kell magyaráznom. De azt sem tudom, hogy mit kell kimagyaráznom. Ha csak annyit írok, hogy véletlenül jelöltelek, törölsz és mindennek vége. Miket beszélek, minek lenne vége!? Még semmi sem kezdődött. Vagy már igen? Különlegesnek kell látszanom. De én nem vagyok különleges! Már az első szavammal szeretném, hogy felkeltsem az érdeklődésed. De mi legyen az első szó? Különleges, különleges, különleges kell. Nem számomra. Számodra. Az egész világ egy farsang, mindenki álarcot hord és csak találgatjuk egymást, hogy ki kicsoda lehet valójában. Hát különleges leszek-e neked, ha nem öltözöm be maskarába, hanem meztelen magamat adom? Szeretni fogod-e őszinteségem vagy lemondóan elfordítod grimaszos arcod, mint azok szokták, akik az ilyen farsangokon civil ruhás "betolakodókat" látnak? Vagy mit fogsz velem csinálni?
 Soha nem találkoztunk és soha nem beszéltünk, bár egy városban lakunk. Nem emlékszem rá. Minden ismeretlen. Talán nem az vagy, akinek hiszlek. Talán az vagy. Talán nem az vagyok, akinek hiszem magam. Talán az vagyok. Talán azok vagyunk külön-külön és azok vagyunk együtt.
 Bejelöltelek. Aztán visszavontam.
 

'BZ'