Budai Zolka blogja

Mikor stadion lett a szavanna


Én ott voltam, esküszöm, szavamra,
mikor stadion lett a szavanna
és a kígyó olyan simán csúszott,
hogy megdöntötte a világcsúcsot.

És néztem azt is, ahogy a majom
a korláton nyert meg friss talajon
és jaj, ameddig a gaz elláthat,
a magasugró a gazellákat.

Zsiráfok a szintet emelték le
s hiénák gyűltek a verejtékre,
a gepárd hajrája se volt lanyha,
hát Afrika-bajnok volt az anyja.

Én ott voltam, esküszöm, szavamra,
egy hatalmas időből faragva
süvöltöttek a zebrák a célig.
(Be voltak csíkozva, azt beszélik.)

A strucc-méreg meg, akár a kátrány,
mert szaladt ő, csupán nőtt a hátrány,
tárgyalni vele már le sem ülnek,
eladják holnap a Ke-SE-lyűnek.

Na, és mennyi botor oroszlán van
a felnövekedő korosztályban!
A sakál meg csak a cserét várva
melegített, mint a cserépkályha.

Én ott voltam, esküszöm, szavamra,
egy zsugori kis író magamba
és el is kapott a hangulata,
amint dübörgött az Ungulata.

És a fakupa nem volt odvas, ó,
de esküszöm, nem láttam olvasó,
nem vettem észre, hogy miként tört el!
Hogy a szerkesztőség? Az csak tördel.


'BZ'

Ufókarácsony

(szűkebb pákdiák)

Annyi nap után most ismét írni kezdtem,

Nincs bennem sötét, csak utókarácsony,

Másnaposan nézek és megrekedten,

mint álmaimban az ufó a rácson

De elillannak reggelre az álmok,

Oszlik vele a borom meg minden,

S már nem örülnek velem az álnok

Kortársaim se ingyen



Zsebre teszek mindig egy kis szépet,

Mi bújócskázik velem és kiszámol,

Jövő Karácsonykor zsebre teszlek téged,

Mert én még tanulok izé... a hibákból

'BZ'

Létrával a bárban

Sötét a terem, füst kereng, mállik,

Krákogó, bódult, csapzott életpára.

S a borvirágos legények, leányok

Feketén néznek egy rezdülő párra.

"Kik ezek?" S te vállamon, belépünk.

Fény-arcunk fáziskeresővel óvjuk

S gondos, régi betanult módszereink

Egy szerszámosból szépen kikotorjuk.

Felgyúl a lámpa s a víg teremben

Újra tánc kél s mosolyognak a lányok,

Mi fejet hajtunk és sorban, integetve

Köszönnek el a boldog, kába-srácok.

'BZ'

Az ólban

Volt egy kakasom.

Szitu volt a neve.

Napokat töltöttem

kettesben vele.

Beszélgettünk sokat

kinn a szép óljában

úgy reggeltig estig

huszonnégy órában.

Csodáltam mindig

hogy vöröslik a taréj

s hogy lekenyerezzem

az övé lett a karéj.

Szerettem babrálni

díszelgő tollait

s rajongásom olykor

hízelgő szóra vitt:

"Ó, mily hangzat,

e lágy kukorékolás,

ahogy te énekelsz

nem tudott még más!"

Majd egyszer nem bírtam:

"Gyere velem be hátra!"

De jött apám - és a Szitut

még időben levágta.

'BZ'

Három pillanatkép az Élet utcából

A házunk előtt dudálva halad a

kisutánfutó na meg a lada.

De én fittyet hányok a ladára

s a benne ülő Aladárra.

Énekel a Family Frost

ma is itt az elemi koszt:

a hátsó ajtót felakasztva

a pénztárcákat befagyasztja.

Bicikliztek sorban ti gyerekek

bicikliznék én is veletek

de bevallom nektek kereken:

hiányzik két kerekem...

'BZ'