Budai Zolka blogja

Döbbenet

Szeretném elmondani valakinek

hogy két hónapja földön alszok

mert kezdetben nem tudom minek

vagy miért képzeltem hogy azok

a nyomasztó álmok tán azért zavarnak

annyira mert az ágynak vannak

ilyen elviselhetetlen mellékhatásai

de nem ezt nem az az ágy váltja ki.

Szeretném elmondani valakinek

hogy egyre rosszabbul tűröm

a gyomorbetegséget és hitet

sincs már ami adjon csak a bűnöm

van meg hogy magamat nézem hülyének:

napi féltablettákat csúfolok hétnek.

Szeretném elmondani valakinek

hogy egyszerűen most így jönnek

össze a dolgok aki jól érti meg

hogy a nemvolt boldog percek után könnyek

veszik át azt az elgyomosodott terepet

s én nem tudok csinálni egyebet.

Szeretném elmondani valakinek

hogy kezdek hinni a versben

s bár annyi összegyűrt fura ideg

mit nem olvastam el sem

alszik a fiókban a gombfocik mellett

kezdem hinni hogy segít a terhet

elviselni egy szó vagy egy rímes játék.

Nekem még a vers ajándék.

Szeretném elmondani valakinek

hogy azt a lányt másfél év után

még ugyanúgy szeretem s bár piheg

bennem olykor az érzés de sután

visszautasítom mindig legbelül

és ha rászólok ő mindig helyreül.

Eléggé furcsán tanultam meg szeretni.

Én vagyok egy kicsit őrült...- de lehet mi.

Szeretném elmondani valakinek

hogy egyre jobban utálom magam.

Az előszobai tükörben is valami hideg

tekintet és a tanácstalansága van.

Megnőtt a hasam az arcom is hízott

pedig egyáltalán nem eszek sokat.

Borostás vagyok és egy esetlen dísz ott

a fejemen hajt kócokat.

Szeretném elmondani valakinek

nem holnap vagy majd máskor

most akarom most akárkinek

hogy hetek óta minduntalan táncol

a fejemben egy őrült és egy gyerek

s hogy szerintem rosszfelé megyek.

Nekem jó itt is vagy legyen valahol

de mondanám hogy nem vagyok jól.

Szeretném elmondani valakinek

ne szóljon csak én hadd beszéljek

ne érdekelje az se hogy minek

s ne érdekeljék a beteges szeszélyek

ne érdekelje őszintén a titkom

s hogy annak súlya bennem mit nyom.

Csak hadd mondjam el ezeket.

Nem kell hogy fogja a kezemet.

Nem tudom miért akarok most valakit.

Csak jó volna mindent elbeszélni.

Olyan kell kit a panasz nem haragít

és amit még én sem értek érti.

Szeretném valakinek elmondani

hogy segítség kell... de nem lehet.

Bár ha volna kinek mindent kiontani

csöndben maradnék... - döbbenet.

Ezek csak sorok

Ezek csak sorok.

Betűk és szavak egymás után.

S tudom oly tehetetlen balgatagok

mind és oly sután

fordulnak hozzád mint a fiú

ki először udvarol

s kinek rózsás kiút

ha a lány közbe-közbeszól.

(Tudod így rendezi kényére a szél

a végetlen dűnéket

s ő mindig csak akkor beszél

ha elsápadt a művészet.)

Ezek csak sorok.

Elszórt gondolatok egymás után.

De ne félj ez a homok

csak nekem az élet...

- neked velem egy délután.

'BZ'

Valahova egy sörre...

Csak beülni valahova egy sörre...

egy összemocskolt asztalhoz hátra.

Csak beülni valahova egy sörre

és nem gondolni rád ma.

Csak beülni valahova egy sörre...

cigarettát gyújtani a számba

és fújni a füstöt benntről előre

valami százszor hallott Republic számra.

Csak beülni valahova egy sörre...

nézni ahogy visszanéznek a lányok

látni hogy más a poharát törte

és tudni hogy én jópofát vágok.

Csak beülni valahova egy sörre...

de legyen kettő vagy legyen három...

csak legyen vége mindörökre

legyen vége mindenáron.

'BZ'

Minden éjjel

Én minden éjjel újra fölébredek

mázsás kövekkel szemeim alatt

hogy megbámuljak megint és megint

néhány kóbor csillagsugarat.

S ha látok ilykor égi arany-táncot

csillám-mezőn mosolygó fényeket

álmos lelkem fölriad hogy szeretsz

s akár mindegyikét kérheted.

De ha sötéten hallgat minden ott fönn

azt hiszem szíved énrám csak legyint...

hát ezért van úgy örök szerelmem

hogy holnap fölkelek majd megint.

'BZ'

Amikor odaadod magad a versnek

mindennel együtt úgy ahogyan vagy

a lényegek sajnos nem egyszer kiesnek

mert olykor egy szó furcsa nyomot hagy

ilyesféle módon történhet meg az hogy

két szemed mint a kulcsra zárt ablak

áll... és az első betűimben - kapaszkodj:

dúdorászva anyázhatlak....