I. Fejezet

I. Fejezet

Már magasan járt a nap mikor John felébredt. Henry gondolataiba mélyedve a tó partján ült. Arra eszmélt fel hogy valaki a lovaknál kotorászik, hát gyorsan felugrott, előkapta revolverét és el akarta sütni, de csak akkor jutott eszébe hogy nincs benne lőszer. Aztán a bokrok közül bosszúsan előlépett John.
- Le akarod lőni vezetődet és cimborádat? No szépen állunk, mondhatom! -
- Bocsánatot kérek, de nem hallottam hogy felébredtél és azt hittem egy tolvaj akarja elkötni a lovakat. -
- Na, az az egy dolog amitől nem kell félned! A lovakat iszonyat erősen kötöttem a fához egy speciális bogózási technikával. Csak az tudja azt szétszedni aki ismeri azt a módszert. Vagy akinek van egy jó puskája. De azt hiszem egy kissé zajos lett volna úgy elkötni őket. -
Henry ráhagyta a dolgot, elrakta revolverét és visszaült a tópartra. John odalépett mellé, majd kérdőn ráfüggesztette tekintetét.
- Valami gond van? - Kérdezte.
- Csak annyi hogy ha nem kapjuk el Gibsont élve akkor biztos kirúgnak. De azon is gondolkodtam hogy esetleg itt maradnák a prérin..Vadásznak. -
Johnnak felcsillant a szeme. De szép is lenne valakit tanítványul fogadni!
- Én szívesen megtanítanálak minden apró trükkre amire szükséged van hogy nyugodtan élhess a prérin. - Mondta. - De biztos vagy ebben? -
- Egyelőre nem. Először meg akarom keresni azt a gazembert. Ha megtalálom élve, nem maradhatok itt. Viszont ha elkapták....akkor megtörténhet hogy itt ragadok. -
- Nos, akkor ne vesztegessük az időnket, együnk egyet, aztán lovagoljunk tovább! -
Ebben egyetértettek, így hát elővették a maradék kis ételüket és mindketten leültek a fához. Fél óra alatt végeztek, s már tápászkodtak fel, mikor zörejt hallottak, majd egy ijedt nyerítést.
- Valami gond van! - Suttogta John. - Maradj itt, én megnézem mi történhetett. -
Azzal felállt és óvatosan lépkedve eltűnt a bokrok között. Henry hirtelen lövéseket hallott, felpattant és rohant a bokrok felé. Nem volt szép látvány ami ott fogadta. John éppen revolverét töltötte meg újra, tőle öt-hat méterre a lovak mellett egy halott indián feküdt.
- Átkozott kajova! Éppen el akarta vágni a köteleket hogy elvigye a lovainkat. Sajnálom hogy le kellett lőnöm, de muszály volt. -
Henry csak most látta hogy az indián kezében ott lapult egy ócska kés.
- Tehát ha nem halljuk meg hogy itt van valaki akkor kutyagolhattunk volna? - Kérdezte.
- Valahogy úgy. Szerencsénkre ez egy fiatal harcos volt, és úgy látszik nem nagyon akart lopakodni..Vagy akart, csak véletlenül beleütközött egy ágba. Ezt már soha nem fogjuk megtudni. No de most tényleg lóra! Indulnunk kell hogy mielőbb Gibson nyomaira bukkanjunk!