Bevezető

Bevezető

Két lovas vágtatott a kiszáradt folyó mentén. Öltözékük nem állt másból, csak bőrnadrágból, pamutingből, festetlen zekéből, sarkantyús csizmából és bőrövből. Hátukat kétcsöves puska csapkodta s kezükben lasszót tartottak, amellett nyergükön lógott egy-egy bowie-kés és két revolver. Lovaik szívós, jó kézben tartott préri lovak voltak. Két órája vágtattak megállás nélkül, de mikor megláttak egy kis ligetet egy apró, tiszta vizű tóval, egyből arrafelé vették az irányt. Ott megálltak, fegyvereiket magukhoz vették, majd lovaikat kikötötték egy-egy fához. Ők is letelepedtek egy fa tövében, majd jó pár percig így ültek. A csendet a fiatalabbik lovas törte meg:
- Hónapok óta üldözzük azt az embert! - Fakadt ki. - Mi a fenének jöttünk ide a prérire, ahol az ember könnyen leli halálát?-
- Nyugodj le, Henry. Azért jöttünk ide mert annak a gazembernek a nyomai is erre vezettek. Napról napra egyre közelebb kerülünk hozzá, s nemsokára talán a kezünkben lesz..Bár az is lehet hogy nem éli túl ezt a vidéket, itt szinte csak a tapasztalt vadászok tudnak érvényesülni...-
-Az baj. Ugyanis nekünk élve kell elkapnunk.-
-Tudom. De számításba kell vennünk hogy az apacsok és a kajovák újra háborúban állnak. A kajovák esetleg befogadják őt, de az apacsok alighanem egyből megölnék..Vagy fogolyként feltáplálnák és kínzócölöphöz kötnék. Nem túl rózsás a helyzete.-
Ezzel abba is maradt a beszélgetés, ugyanis John fél perc alatt elaludt, ám Henry lázasan gondolkodott. Ha nem kapják el élve az a detektívkarrierjét is tönkreteheti. Az pedig nem lenne jó, kivéve ha... De egyből kitörölte a gondolataiból azt hogy Ő is vadász lenne a prériken. Hiszen nem is ért a fegyverekhez! De azért kiváncsisággal töltötte el az a gondolat hogy milyen is a vadászélet a vadnyugaton.