A young woman's life!

Már egy hónapja bezárkóztam a szobámba, senkivel sem beszéltem arról, hogy mért változtam meg. Még a legjobb barátnőm sem tudott, hogy mi miatt zárkóztam el mindenki, elöl. Amy próbált üzenetet küldeni hátha válaszolok rá, de hiába meg sem néztem, csak kitöröltem. Nem foglalkoztam semmivel és senkivel sem. Próbáltam elfelejteni Johnt, a szüleit, a barátaimat, szóval mindenkit. Új életet akartam kezdeni, persze nem nagy sikerrel! Visszaköltöztem a szüleimhez, és elmeséltem mindent, hogy mért szakítottam Johnnal és mért akarok új életet kezdeni. Elsőnek nem értettek velem egyet, de aztán rá jöttek, hiába győzködnek túl makacs, vagyok, hogy meg győzzenek is valamiről! A napok csak teltek én meg rá jöttem, hogy hiányozik Amy és Melody és igen John is, de annyira féltem, hogy mit fognak mondani! És hogy azt mondják, hogy nagyot csalódtak bennem, és így nem akarnak látni, hogy nem is írtam vissza egyik üzenetükre sem! Lefoglaltam magam, anyumnak segítettem főzni, sütni, takarítani, meg ilyen apróságokban! És folyton Johnon járt az eszem!

 

 

            Amy épp dolgozott a Három korsó nevű kocsmában, mikor John belépett az ajtón. Az arcán látszódott, hogy már egy ideje nem pihent rendesen, szeme alatt sötét karikák csúnyították el arcát. Mióta Rose szakított vele, azóta nem igazán eszik, alig pihen, bánatában a munkába menekül. Néha benézett Amyhez megkérdezni hogy tud-e már valamit! Amy magas, barna hajú, nagy kék szemű, elég sportos testalkatü lány.

- Szia Amy! Tudsz már valamit Roseról?- kérdezte aggódó hangon John.

- Szia!- köszönt Amy. - Nem semmit. Nem válaszolt az üzeneteimre. - mondta.

- Nem tudom, mit kellene tenni! Ha elmegyek hozzá, akkor a szülei nem engedik, meg hogy lássam! Azt mondják, hogy nem akar látni! És már kezdek nagyon aggódni! – mondta.

- John kérlek, nyugodj meg! Tudom, hogy nagyon aggódsz érte. - mondta Amy, majd megeresztett egy halvány mosolyt John felé. - Amúgy beszéltem Rose testvérével, Dániellel, aki meg adta Rose új telefonszámát. – mondta Amy mosolyogva, majd folytatta. – Egy feltétellel hívom fel most Roset, ha nem szólalsz meg! Igérd meg John! – mondta Amy komolyan.

- Rendben! Meg sem szólalok! – ígérte meg John. – De kérlek, hangosítsd ki a telefont, hogy haljam a hangját! – kérlelte Amyt John.

- Jó akkor ezt megbeszéltük. – mondta.

            Amy elővette a telefonját és beütötte Rose számát majd meg nyomta a hívás gombot.

- Kicsöngött! - mondta Amy.

Amy kezdet ideges lenni, azt hitte, hogy nem veszi fel a telefont, de aztán egy halk hangot hallott a telefon másik oldalán.

- Igen, tessék?- mondtam.

- Szia Rose! Én vagyok az Amy.- mondta majd várta a választ.

- Szia! Mond, mit szeretnél? –kérdeztem meg zavartan.

- Csak azt szeretném meg kérdezni, hogy mi van veled? – mondta Amy. – Nem értem hogy mért szakítottál Johnnal! Nem tudom, hogy mért nem válaszolsz az üzeneteimre! Mért? – zúdított egyszerre mindent rám Amy.

- Amy ez nagyon hosszú, és nem telefon téma. – válaszoltam.

- De van időm, kérlek, mond el!- könyörgött már lassan sírva Amy. – Régóta ismerlek és tudom, hogy valami baj van! Aggódom érted Rose!

- Amy nem is tudom, hogy hol kezdjem el… annyi minden van… ami… ami nyomja a lelkemet! De nem tudom mit is, mondhatnék. – mondtam, össze zavarodtam, nem tudtam mit is mondjak neki. – Amy majd ha találkozunk, elmesélek mindent de, most még át kell gondolnom mindent!

- És mikor tudnánk találkozni? –kérdezte Amy.

- Hát nem is tudom! Vennem kellene magamnak pár ruhát, mert már szinte nincs mit fel vennem. – mondtam egy kicsit idegesen.

- Mi? Nincs olyan ruhád, amit fel vegyél? Ezt nem értem. – mondta Amy.

- Amy majd elmesélek mindent! Akkor eljössz velem ruhát vásárolni? –kérdeztem Amyt.

- Igen, elmegyek! De el kell mesélned mindent! –jelentette ki.

- Rendben, elmondok mindent! De most leteszem. Majd írok üzenetet, hogy hol találkozzünk meg mikor! Jó?

- Oké! Akkor várom az üzenetedet. –mondta Amy.

- Na mentem! Légy jó. Puszi, szia! – mondtam és letettem a telefont.

Amy mélyen John szemébe nézett. Nem is tudta hogy mit is mondjon neki. Közben jött egy vendég és Amynek ki kellett szolgálnia.

Sokat gondolkoztam, hogyan mondjam el Amynek, hogy mi van velem! Féltem, attól hogy megbotránkozik rajtam, hogy másképp fog majd rám gondolni, vagy hogy elmondja Johnnak az egészet! El kell mondanom neki is és Melodynak, hogy mért nem láttak eddig! Végül úgy döntöttem, hogy írok Amynek sms-t és meg kérdezem tőle, hogy mikor szabadnapos. Alig telt el pár perc és válaszolt is, hogy holnap rá ér egésznap.

            Csörög az ébresztő, álmosan nyúlok a telefonért. Ránézek 8: 30 van. Kikászálódok az ágyból, a konyhába megyek és melegítek egy bögre teát, eszek hozzá pirítós kenyeret. Miután meg reggeliztem a fürdőszobába mentem fogat mostam, majd azon gondolkoztam hogy mit vegyek fel. Kinyitottam a szekrény ajtaját nézem, van egy fekete szürke felsőm, és ahhoz felvehetném a fekete térdig érő cicanadrágomat és egy lapos sarkú szandált. És így is lett felöltöztem és ki sminkeltem magamat. Majd írtam Amynek egy sms-t hogy a parkban találkozzunk 2kor. Összekészülődtem, majd átmentem az utcában lévő boltba, és vettem pár dolgot az ebédhez. Rakott milánói volt az ebéd tettem el ételesbe két darab kockát hozzá evőeszközt, felöltöztem és indultam a buszomhoz. Kicsit ideges voltam hogy mit fog szolni Amy hozzám hogy mennyit változtam. De miután átrágtam magam még egyszer ezzen a dolgon ugy döntöttem lesz ami lesz!