Elsö Rész amelyben elmesélem, miért keveredtem életem legveszélyesebb, egyben legizgalmasabb kalandjába.
Hol is kezdjem?
A két sorban vetett nyári ciprusok között találtam magamnak nyaranta búvóhelyet.
Élénkzöld, lágyan ringó apró lándzsa alakú levelecskéi megnyugtattak és elindították fantáziámat. Biztos lehettem benne, senki nem zavar. Oly csendben feküdtem itt, hogy ne fedezhessék fel még szüleim sem, hova is tűnök el néha. Itt szoktam olvasni, naplót írni, sírni, de legtöbbször mégis boldog biztonságban éreztem magam.
Ősztől tavaszig a padlás egy titkos rejteke biztosítja számomra ugyanezt. Ezen a két helyen beszélek meg magammal minden olyat, amit senkivel sem lehet. Már hét évesen elkezdtem a naplóírást. Érdekes újra elolvasni a régi eseményeket. Sokáig keveset tudtam a világról. Ebben a kis faluban, Homoksíkon növögettem úgy, hogy annyit tudtam, szüleim eljárnak oda dolgozni, ahova én majd iskolába fogok járni, Akácosra.
Most már Akácost is kicsinek találom. Engem soha nem engedtek el sehova kirándulni. Van egy lány az osztályban, Fanni, ők is itt laknak Homoksíkon. Ő szokta elmesélni, hol jártak, miket láttak. Jó a humora, rengeteget lehet vele nevetni. Én is szeretnék utazni, de szüleim hajthatatlanok. Fanni rengeteget csavarog, és úgy adja elő, még a semmit is, hogy betegre röhögöm magam tőle.
Április 29. Szombat
Kedves Naplóm!
Ma fogadalmat teszek neked, hogy megszervezem a szökésemet. Most, hogy már összegyűjtöttem 50ezer forintot, ez megvalósítható lesz, ahogy vége az iskolaévnek. Senki nem tudhat róla, még Fanni sem. A könyvtárban olvasott tavalyi újsághirdetésekből tudom, hogy vannak nagyon izgalmas nyári táborok. Jelentkezni fogok titokban, és elutazom valamelyikbe.
Már a gondolata is izgalmas annak, hogy elindulok és átélhetem életem első táborozását. Itt a tavaszi búvóhelyemen a padlás titkos zugában ennek a gyertyának a fényénél fogadom, és most behunyom a szemem, majd erősen gondolok arra, hogy egy június végi napon elindul velem a vonat. Egyszer ültem csak vonaton, amikor a kórházból hazautaztunk. Azóta is fel tudom idézni az indulás hangját, a vonat gyorsulását, a zakatolását és a füttyögetését.Milyen jellegzetes a szaga, ha csak kicsit rá gondolok, elfog az izgalom. Ó! Ha elvisz majd oda, ahova én szeretném…
Április 30. Vasárnap
Kedves Naplóm!
Végre idejutottam. Tegnap egész nap dolgoznom kellett. Istállótakarítás. Tyúkok, kacsák, macskák sötöbö. De ne is essék több szó róla. Fontos, hogy újra szabad vagyok, és tervezgethetek tovább. Azt hiszik az őseim hogy tanulok, de avval nem sok órám megy el. Neked szentelhetem a többi időmet.
Elképzelem az egész szökésemet újra és újra. Meg kell érdeklődnöm telefonon a táborozási feltételeket. Valahogy befizetem postán a részvételi díjat. Ez megoldható. Ó, de mondd, hogy megyek el ? Titokban felhozom ide a vinnivalóimat apródonként. Úgy nem lesz feltűnő. A vasútállomás környékén van egy elhagyott malom . Oda elrejtem ami nem nagy érték. A fontos dolgokkal aznap kell eljönnöm.
Néha úgy érzem teljesen átlátnak rajtam és meglátják mire gondolok, mit tervezgetek. Mit találjak ki, hova megyek? Van még idő.Ha ez megvan, uzsgyi, nem talál rám senki . Két hét a teljes szabadságból. Vonat…. Cssííí, nyííík, kat, kat, kat, katitititi, katitititi. Ennek a gondolatnak a tiszteletére, most meggyújtok egy füstölőt. Elleszek még egy darabig így, de téged most bezárlak.
Nóra
Május 1. Hétfö
Szünet van a suliban. Hurrá! Délután röhögőgörcsöt kaptam Karlovicséknál . Újra elmesélte Fanni, hogy Április 1-én a negyven éves anyukája beöltözött nyugdíjasnak, és hamis igazolvánnyal 300 km-t utazott többszöri átszállással. Négy lány és két fiú utazott vele és végigvinnyogták az egész utat. Persze engem akkor sem engedtek el. Ahogy elképzeltem az egészet, elkapott úgy a nevetés, hogy alig bírtam abbahagyni.
Milyen jó Fanninak! Ilyen szülei vannak. A 20 éves Feri báttyával elengedik sokfelé. Apukája meg a Vadvirág Étterem vezetője. Nekem a röhögések jutnak, mások élményei. Ez is jó, de majd nyáron nekem is lesznek élményeim. Nem engedhetem örökké fogságban tartani magam. Visszamegyek a lakókonyhába, és belebújok egy könyvbe.
Jécé (a jóccakát rövidítése)
Május 2. Kedd.
Utálom az ofőt. Mindig csak vigyorog, az egész osztály meg ordít ofőórán. Teljesen megsüketülök. Velem meg az a baja, hogy halkan beszélek. Örülhetne ha a többiek is ilyen halkak lennének. Vagy lehet hogy ő élvezi ezt a hangzavart?Még egy évet kihúzok valahogy itt, talán a gimiben jobb lesz.
Szeretnék kollégista lenni, de persze a veteránok erről hallani sem akarnak. 18 éves koromig itthon akarnak tartani. 8 éves korom óta ez megy. Bezzeg előtte ! Akkor nem figyeltek rám. Azt is én szívtam meg, most meg ezt is. Meddig tiltanak el mindentől? Három éve beszedtem egy csomó tablettát emiatt. Meg akartam halni. Utójára meggondoltam magam, és segítséget kértem. Azt hittem ciki, hogy nem mertem meghalni. Mostmár rájöttem hogy nem az.
Úgy tűnik ma depis napom van , bocsika. Megyek olvasni, az legalább elvarázsol.
(folyt. köv.)
Irodalom